Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel
Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel KUMINETZ GÉZA 3. 4. Az államférfi, mint nemzetnevelő Egy nemzetnek az „életerejét és jövőre való hivatottságát nem lehet azon mérni, mekkora a politikai hatalma, a gazdagsága, tudományos, irodalmi és művészi termelése. [...] Ezek másodlagos és esetleges jelenségek; a közösséget nem ezek szülték, nem ezek tartják fenn és gyarapítják. Hiába tatarozzuk a gazdasági, politikai, gazdasági és kulturális fel- sőbbség tetőzetét, ha roskatagok az alapok. Viszont, ha a közösség gyökerei épek, a nemzet kilábol a legnagyobb politikai, gazdasági és kulturális ínségből is, s mostoha sors dacára is értékes, egészséges életet élhet. S melyek ezek a közösség-alkotó és fönntartó tényezők? [...] a közszellem, a közösségi önérzet és közösségi (nemzeti, illetve nemzetek feletti) tetterő.”44 45 Ezek előteremtése egy látványtalan, de szívósan érvényesülő tényezőtől várható, s ez a nemzetnevelés, amibe minden nevelő erő beletartozik, így a szülők, az iskola, a vallás, a sajtó, a törvényhozás, a kormányzás. A nemzet neveléséhez nemcsak történelmi eszmék, hanem nagy nemzetnevelő személyiségek is kellenek, s ez a nagy fel- világosító tevékenység folyhat akkor is, ha épp elnyomás, gazdasági krízis, tudatlanság és babona uralkodik egy népen. Sőt, talán épp ilyen körülmények között kell a nemzetnevelésnek megerősödnie. Természetesen egy népet sok és sokféle tényező nevel: földrajzi viszonyok, etnikai összetétel és helyzet, biológiai adottságok, a történelmi sors, a kultúra állapota, a nép vezetői. Nevelik az egyént aztán a szülők, a tanítók és a lelkipásztorok, és egészen sajátosan nevelik az egyént a nagy nemzetnevelő egyéniségek, akiknek nevelői tevékenysége épp azt jelenti, hogy egészséges nemzeti öntudatot, egységes közszellemet és áldozatos nemzeti tetterőt adtak és adnak. Ez munkálkodásuk fő gyümölcse. Nekünk, magyaroknak, legalább négy ilyen nagy nemzetnevelőnk van, mint egy gyökérnek, a Szent István-i tőkének négyes hajtása: Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, Széchenyi István és Prohászka Ottokár. Láthatjuk, hogy vannak köztük főpapok és államférfiak, hiszen ezeknek az embereknek a hatalommal eljegyzett a sorsuk. Viszonylag kevés szó esik az államférfiúi küldetés ilyetén dimenziójáról, holott — úgy gondoljuk - ez a vonása a legtermékenyítőbb, ez teszi az államférfiút a történelmi emlékezet halhatatlanjává, teszi a későbbi nemzedékek számára is személyiségének sugalmazó erejét leginkább jelenvalóvá, hatásossá. Alakja, szellemisége így állandóan hat - s bizonyos értelemben itt a Földön ez a legnagyobb hatalom. 3. 4. 1. A nevelés céljáról általában Bár különböző nevelési eszményeket fogalmaztak meg a történelem során az emberiség nagy nevelői, mégis, egy dologban nem lehet nézeteltérés köztük, nevezetesen abban, hogy a nevelés alapvető célja, hogy létrehozza a növekvő és fejlődő emberpalántában az erkölcsi állapotot, hiszen ennek minősége adja az emberi méltóságot.4" Ennek az erkölcsi állapotnak betetőződése ajellem, ami egyfajta tűzfal: nem engedi be és ki az ártó erőket, de átengedi a nemeset, akár kívülről, akár belülről kíván is az utat törni magának. Ajellem szerves alkotóelemei között tartjuk számon az erőt és a következetességet, nyomában a tevékeny, áldozatos, leleményes szeretetteljes tevékenységet. Ajellem két ellentétes irányú feszítő erőknek a magasabb, harmonikus egysége: önmagunkhoz való 44 Vö. SCHÜTZ, A., Nemzetnevelés. Szociális munka és krisztusi jellem, in Schütz, A., Az Ige szolgálatában, Budapest 1928, 409. 45 Vö. FinAczy, E„ Világnézet és nevelés. Tanulmányok (szerk. Kornis, Gy., Filozófiai Könyvtár 8), Budapest 1925, 3. 83
