Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Kolosszeieknek írt levél Krisztus-himnusza - Kol 1,15-20
A Kolosszeieknek írt levél Krisztus-himnusza - Kol 1,15-20 KOCSIS IMRE 3. 3. A zsidóság kultikus gyakorlata Egyes kutatók szerint a himnusz utolsó kijelentéseinek hátterében a zsidó liturgikus gyakorlat áll. Ch. Stettler62 azt hangsúlyozza, hogy az engesztelésnek a korabeli korajudaista felfogásban kozmikus jelentősége van (vő. Jub 6,2). Ajeruzsálemi templom engesztelő kultusza a kozmosz fenntartására és megújulására is irányul, mivel az emberi bún a teremtett világ rendjét károsan befolyásolja (Jub 1,29; 4,26). „Az engesztelő kultusznak ezért nemcsak az a hatása, hogy személyes bűnt és halálra rendelt életet helyettesítő halál által helyrehoz, és lehetővé teszi az újrakezdést a szent Istennel, hanem kollektív és kozmikus dimenziója is van, amennyiben a vészt, amely a népet és a teremtést fenyegeti, eltávolítja, és így mindkettő fennmaradását garantálja.”63 A Kol 1,20-ban említett kozmikus kiengesztelést is ebben az értelemben kell telfogni. S. Lyonnet és E. Schweizer,64 65 szintén a Kol 1,20 összefüggésében. Alexandriai Phi- lónra hivatkoznak,63 aki az újév ünnepének harsonáihoz két jelentést kapcsol. Egyfelől ezek a harsonák arra emlékeztetnek, hogy a törvény átadása harsonazengés között történt. Másfelől a harsonák annak a háborúnak a befejezését jelzik, amelyet a világmindenség elemei - Isten akaratából kifolyólag, az emberek gonoszságának büntetéseként - egymással szemben folytatnak.66 Ezek a szempontok kétségkívül megfontolást érdemelnek. Bár kérdéses, hogy a hivatkozásként említett zsidó iratok a himnusz szerzőjére közvetlenül hatást gyakoroltak-e, mégis jól mutatják, mily szoros kapcsolatot láttak akkoriban az emberi bűn és a természet állapota között. A kultikus gyakorlatokra való hivatkozások voltaképp alátámasztják a 20. versben említett kiengesztelődés fentebb bemutatott értelmezését. 4. A KRISZTUS-HIMNUSZ HELYE ÉS SZEREPE A KOLOSSZEIEKNEK ÍRT LEVÉLBEN A vizsgált himnusz a Kol 1,12-23 egységhez tartozik. Az 1,12—14-ben, amely egy Atyához intézett hálaadást tartalmaz, a levélíró előkészíti, s mintegy felvezeti a himnuszt, az 1,21-23-ben pedig kommentálja azt. Mind a felvezetésben, mind a kommentárban a Krisztus által megvalósított megváltás, valamint a híveknek Krisztushoz tartozása a főtéma. Az 1,12-13-ben mindenesetre az Atyaisten cselekvése is hangsúlyos: „méltókká tett titeket arra, hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban. Kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fiának országába.” Érdekes, hogy a 14. versben az άπολύτρωσίς (kiváltás) és az αφεσίς αμαρτιών (bűnök bocsánata) kifejezések jelölik a megváltás valóságát, tehát alapvetően a bűntől és a gonoszság uralmától való szabadulás áll a figyelem középpontjában. A 21—22. versekben viszont, a himnusz utolsó mondatához (20. V.) hasonlóan, az άποκαταλλάσσω (kiengesztelni) ige szerepel, vagyis az Istennel való kiengesztelődésre és új kapcsolatra helyeződik a hangsúly. A himnusz bizonyára nemcsak a megváltás és kiengesztelődés témája miatt volt fontos a levélíró számára. Figyelembe vehetjük, hogy a levél megírásának hátterében 62 Stettler, Ch., Kolosserhymnus, 285-299. 63 Uo. 285. 64 Lyonnet, S., L’hymne christologique de l’épitre aux Cotossiens et la fite du nouvel an, in RSR 48 (1960), 93-100; Schweizer, E., Kolosser, 68. 65 De specialibus legibus, 11,190—192. 66 Fontos tudatosítani, hogy a háború kezdetét és végét egyaránt harsonafúvás jelezte. 57
