Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Kolosszeieknek írt levél Krisztus-himnusza - Kol 1,15-20
A Kolosszeieknek írt levél Krisztus-himnusza - Kol 1,15-20 KOCSIS IMRE nem a kereszthalált és feltámadást követő egyetemes kiengesztelésről, hanem a „romlandóság szolgaságába” jutott teremtett világ végidőbeli „felszabadulásáról” van szó.57 58 Krisztus megváltó művének kozmikus jellegéből ugyanakkor nem szükségképpen következik, hogy a kiengesztelés minden létezőre (pl. az ellenséges hatalmakra) vonatkozólag ugyanazt jelenti. Magában a Kolosszei-levélben a 2,14—15-ben találunk egyfajta kommentárt a szóban forgó kijelentésekhez: „ Rendelkezéseivel az adóslevelet, mely vádolt minket és ellenünk szólt, eltörölte, eltette az útból, és keresztre szegezte; lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és diadalmaskodott rajtuk. ” Tagadhatatlan, hogy ezek a mondatok Pálnak, illetve a levélírónak a felfogását tükrözik. De szerintünk a himnusz szerzője, illetve recitálói sem gondolhattak ettől radikálisan eltérő valóságra: aligha gondolhattak olyan kozmikus békére, amelyben mindenki szabadon alárendeli magát Istennek, és egymással a legteljesebb harmóniában él. A 20. versben olvasható kijelentésekkel inkább azt nyomatékosították, hogy Krisztus megváltó műve által valami radikálisan új kezdődött, ami az egész világmindenségre kihat. Az emberek Istennel való kiengesztelése és a feltámadt Krisztus uralmi pozíciója egyértelműen garanciái annak a beteljesedésnek, amelyre a szóban forgó versben az εις αύτόν formula utal, s amelynek rövid, lényegi összefoglalását az 1. Korintusi-levélben találjuk: „Isten lesz minden mindenben.” (lKor 15,28) Mindent egybevetve elmondhatjuk: a 20. versben a hangsúly Jézus Krisztus megváltó művének hatékonyságán van, s nem a kiengesztelődés és béke konkrét formáján. Szóltunk már arról, hogy a biblikusok jelentős része a „az ő keresztjének vére által” megjegyzést a levélíró utólagos kiegészítésének tekinti. Egyetértünk U. Luzzal, aki szerint a kiegészítést nem korrektúrának kell tartam.38 A rövid megjegyzés sokkal inkább azt teszi nyilvánvalóvá, nu is a kozmikus kiengesztelés végső forrása. Egyúttal kereszthalál és a feltámadás szerves egysége is különös nyomatékot kap. 3. VALLÁSTÖRTÉNETI HÁTTÉR 3. 1. A bölcsességi hagyomány Az előzőekben leírtak alapján nem kétséges, hogy a himnuszt illetően az ószövetségi és a zsidó-hellenista bölcsességi hagyomány erőteljes hatásával számolhatunk. A Krisztusra vonatkozó alapvető megnevezések, úgymint az είκών, άρχή, πρωτότοκος a zsidó bölcsességi irodalomban a megszemélyesített Bölcsességre, illetve — Alexandriai Philón irataiban — a Logoszra vonatkoznak. Mind a Bölcsesség, mind a Logosz jelen volt a világ teremtésénél, sőt egyfajta közvetítői szerepet töltött be. A himnusz szerzője Krisztusra alkalmazta mindazt, amit a zsidó hagyomány a Bölcsességre, illetve a Logoszra vonat57 Vö. KOCSIS, I., Szent Pál tanítása a megváltásról (2), in Jeromos-fúzetek 34 (1998), 15k. A Róm 8,18-23 és a Kol 1,20 között tartalmi kapcsolatot vél felfedezni Kehl, N., Christushymnus, 160. 58 Luz, U., Kolosser, 205. Vö. még Cserháti, S., Kolossébeliekhez, 73k; Megfontolandó szempont: ha abból indulunk ki, hogy a himnusz tartalma ismert volt már a levél címzettjei előtt, akkor a levélíró aligha tehette meg, hogy radikálisan más értelmet adjon a himnusz mondatainak, hiszen azzal - segítő magyarázat helyett — csak zavart keltett volna. Érdekes, hogy egyesek éppen ilyen jellegű megfontolás miatt zárják ki az utólagos kiegészítés lehetőségét. Pl. Wright, N. T., Poetry, 445; Stettler, Ch., Kolosserhymnus, 99k. 55
