Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Kolosszeieknek írt levél Krisztus-himnusza - Kol 1,15-20
A Kolosszeieknek írt levél Krisztus-himnusza -Kol 1,15-20 KOCSIS IMRE Mindenképp érdemes az είκών főnév ókon használatáról néhány szót ejteni.22 Platón szennt a látható világ nem más, mint az „értelmi (isteni) képmása”, „egy érzékelhető isten”.23 A kijelentés értelme: „Az ideák világa szemben áll az érzékileg tapasztalható világgal, amely az előzőt leképezi.”24 Alexandnai Philón a bibliai teremtéshittel kapcsolja össze Platón felfogását. így már nem maga a világ, hanem a Logosz az Isten képmása: az a Logosz, amely által Isten a világot teremtette.25 Figyelemre méltó, hogy Philón a Bölcsességre is alkalmazza az είκών főnevet, sőt az άρχή és az είκών szavak együtt is szerepelnek a Bölcsesség megnevezéseként.26 A két szó az elemzés tárgyát képező himnuszban is meghatározó jelentőségű, hiszen a két strófa elején állnak. A deuterokanomkus Bölcsesség könyvében a megszemélyesített Bölcsességgel kapcsolatban olvasunk igen magasztos kijelentéseket: „az örök világosság kisugárzása, Isten fölségének szeplőtelen tükre és jóságának képmása (είκών της άγαθότητος αύτοΰ)” (Bölcs 7,26). Különleges jelentősége abban is áll, hogy Isten társaként jelen volt a világ megteremtésekor (Bölcs 9,9; vö. még Péld 3,19; 8,22-31). „Isten képmása” Krisztusra vonatkozólag annyit jelent, hogy ő Isten képviselője és megjelenítője a világ felé és a világban. Ez mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy aktívan részt vett a teremtésben. Célszerű tudatosítani, hogy a képmás-mivolt nem valamiféle kisebbrendűséget jelent. Éppen ellenkezőleg, ez jelzi Krisztus egyedülálló méltóságát. Találóan jegyzi megj. Gnilka: „Levonhatnánk az önmagában helyes következtetést és mondhatnánk: nem beszélhetünk többé Istenről, anélkül, hogy Krisztusról ne kellene beszélnünk; mégis találóbb lenne, ha fordítva és pozitívan fogalmaznánk: aki Krisztusról szól, Istenről szól.”27 Az „elsőszülött” (πρωτότοκος) nem kizárólag, s nem elsősorban időbeli, hanem főképp minőségi vonatkozásban jelent elsőséget. Az elsőszülött magasabb rangú és előnyt élvez a később születettekkel szemben. Persze a kifejezést akkor is lehet használni, ha nincsenek testvérek.28 Átvitt értelemben Izrael népére (Kiv 4,22—23; Jer 31,9; Sir 36,11) vagy Izrael királyára (Zsolt 88,28 LXX) vonatkozólag szerepel a megnevezés. Ez esetben kizárólag az Istentől származó kiválasztáson és a Vele való egyedülálló kapcsolaton van a hangsúly.29 „A minden teremtmény elsőszülöttje” megnevezés két jelentős szempontot is kifejezésre juttat: Krisztus megelőzi a teremtést, s egyben fel is múlja. A birtokos esetet genitivus comparationis értelemben kell felfogni: elsőszülöttként előbb létező, mint minden teremtmény; elsőszülött minden teremtmény előtt.30 Ugyanis a későbbi kijelentések, “Bővebb ismertetést nyújt Kittel, G.-Kleinknecht, H., art. είκών, in ThWNT II (1935), 380-387. 391— 396.; Kehl, N., Christushymnus, 61-81. 23 Timaiosz 92c. 24 Gnilka, J., Kolosserbrief, 59. 25 De specialibus legibus, I, 81. 26 Legum allegoriarum, I, 43. 27 Gnilka, J., Kolosserbrief, 61. 28 Figyelemre méltó az alábbi sírfelirat a Kr. e. V. századból: „Az elsőszülött fiam születésekor jelentkezőfájdalmak közepette a sors az élet végéhez vezetett.” Idézi: MICHAELIS, W., art. πρωτότοκος, in ThWNT VI (1959), 872-882, 873. ”Érdekes, hogy az egyik rabbi magát Istent nevezi így: „primogenitus totius mundi”. Ez azonban meglehetősen késői, XIII. századból való kijelentés. Vö. SCHWEIZER, E., Kolosser, 59, 134. jegyzet. Az is említésre méltó, hogy Alexandriai Philón a Logosz egyedülálló pozícióját hangsúlyozva nem a πρωτότοκος, hanem a hasonló jelentésű πρωτόγονος kifejezést használja: De confusione linguarum 63; De somniis I, 215. 30 A birtokos eset ezen sajátos fajtájára jó példa a Jn 1,15-ben és 1,30-ben a πρωτός μου kifejezés, melynek értelme: „előbb, mint én”. „A minden teremtmény elsőszülöttje” kifejezés egyéb értelmezési lehetőségeihez vö. Aletti, J.-N., Colossiens 1,15-20, 63k. 49
