Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Kolosszeieknek írt levél Krisztus-himnusza - Kol 1,15-20
A Kolosszeieknek írt levél Krisztus-himnusza - Kol 1,15-20 KOCSIS IMRE 1. A KOL 1,15-20 BEHATÁROLÁSA, MŰFAJA, FELÉPÍTÉSE ÉS EREDETE 1.1. Behatárolás és műfaj A kutatók kisebbik csoportja az 1,12-20-at (illetve 1,13—20-at) tekinti összetartozó egységnek.3 Ám behatóbb vizsgálat által kimutatható, hogy az 1,12-14, illetve az 1,15—20 műfaji szempontból nem ugyanabba a kategóriába tartozik, s nyelvezetileg is van közöttük eltérés. Az 1,12-14 prózában előadott hálaadás, amelynek kifejezésmódja alapvetően összhangban van a Kolosszei-levél nyelvezetével.4 Ezt tanúsítja mindenekelőtt az εύχαρίσ- τοΰντες τψ πατρί szófordulat (1,12a), amely (árnyalatbeli eltérésekkel) a levél egyéb helyem is megtalálható (1,3; 3,17). Az 1,15—20 ellenben himmkus jellegű, a nyelvezetet és stílust illetően pedig sok sajátosságot mutat a levél egyéb részeihez viszonyítva: pl. némi ritmikusság, ünnepélyesség, rövidebb mondatok, átláthatóbb szerkezet. Ezek miatt a sajátosságok miatt az 1,15—20 szakaszt általában himnusznak nevezik. De mivel nem szoros értelemben vett költeményről van szó, ezért egyesek az enkómion (magasztalás) megnevezést javasolják.5 A magunk részéről a himnusz megnevezést továbbra is elfogadhatónak tartjuk, amennyiben ezen Isten, illetve az istenség hitvalló dicsőítését értjük.6 1.2. Felépítés A szakasz szerkezetét illetően a 15—18a. és a 18b-20. versek közötti párhuzam az irányadó. Mind a 15. vers, mind a 18b. vers vonatkozó névmással kezdődik (0ς έστίν), majd egy-egy Krisztussal kapcsolatos alapvető állítást („láthatatlan Isten képmása” - „kezdet”) követően a πρωτότοκος, azaz „elsőszülött” megnevezés olvasható. Mindegyik vonatkozó mondat után az okot jelölő ότι következik. Ugyancsak párhuzamot alkotnak a 16. és a 20. versekben egyaránt szereplő δΐ αύτοΰ (őáltala) és εις αύτόν (őérte = őrá irányultan) kifejezések. A két alegységre, illetve a két strófára való felosztás tartalmi szempontból is alátámasztható, ugyanis a 15—18a. versekben a teremtésre, a 18b—20. versekben pedig az egyetemes kiengesztelődésre irányul a figyelem, úgy, hogy mindvégig Krisztus egyedülálló és nélkülözhetetlen közvetítő szerepe kapja a főhangsúlyt. Ugyanakkor azt sem lehet tagadni, hogy a második alegység feltűnően hosszabb, mint az első. Ezért több kutató az imént bemutatott felosztástól eltérően igyekszik meghatározni a himnusz szerkezetét. Néhányan úgy tartják, hogy a 2. strófa nem a 18b, hanem 3 * 5 6 3 Vö. pl. Käsemann, E., Taufliturgie, 37-39; Kehl, Μ., Christushymnus, 28-51; Giavini, G., La struttura letteraria dell’inno'cristologico di Col 1, in Rivista Biblica 15 (1967), 317-320. * Az 1,12-14 sajátosságainak bővebb elemzéséhez vö. Deichgräber, R., Gotteshymnus, 78k.; Aletti, J.-N., Co- lossietis 1,15-20, 2—6 . 5 Vö. Berger, K., Formen und Gattungen im Neuen Testament, A. Francke, Tübingen-Basel 2005, 402. Hasonlóképpen vélekedik Luz, U. (Kolosser, 201), aki ugyanakkor a himnusz megjelölést is hasznosnak véli, mert szerinte így válik nyilvánvalóvá, hogy a szakaszt nem dogmatikai szövegnek kell tekinteni. Ez a megállapítás persze vitatható: egy himnikus szövegnek miért nem lehetne dogmatikai értéke? Nyilván nem merev logikai gondolatsort tartalmaz, de a dicsőítés által éppen egy szilárd hitbeli meggyőződés jut kifejezésre. 6 A himnusz sajátos vonásait a Fii 2,6-11 -gyei kapcsolatban ismertettük: KOCSIS, I., A Fihppieknek írt levél Krisztus- himnusza, in Teológia XLVI (2012/1-2), 42-56, 43. Vö. még Gordley, M. E., The Colossian Hymn, 32-33. Említésre méltó Ch. Stettler véleménye, miszerint a Kol 1,15-20 a beraka és az imperativ himnusz keveréke: Kolosserhymnus, 86. 43
