Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Hargittay Emil: A magyar nyelv megújítása mint az evangelizáció eszköze Pázmány korában
HARGITTAY EMIL A magyar nyelv megújítása mint az evangelizáció eszköze Pázmány korában Meglepő, hogy a címben jelzett témakörben korábban semmilyen szakirodalom nem készült. Pedig a magyarországi katolikus restauráció korának egyik alapvető kérdéséről van szó, mely a vallási megújulás hatásának és elteijedésének egyik magyarázatául szolgálhat, és a fenti cím értelmezése nemcsak a katolikus, de a protestáns oldal anyanyelvi evangelizációs programjának a feltárására is ösztönöz. Mivel a témához lényegében hiányoznak az alapkutatások — leszámítva egyes nyelvtörténeti vizsgálatokat —, a kérdés vizsgálatát igyekeztem leszűkíteni Pázmány írói működésének elemzésére, úgy azonban, hogy a további, szélesebb körű vizsgálatokhoz is támpontot adjak, figyelmbe véve az előzmények és a kortársak működésének kontextusát is. Ha a kérdést elsődlegesen nyelvészeti-nyelvtörténeti szempontból vetjük fel, akkor megállapítható, hogy az anyanyelvi evangelizáció előtörténetére vonatkozóan már voltak előmunkálatok. Ezek a nyelvtörténeti vizsgálatok a Halotti Beszéd és Könyörgés (12. század vége) valamint az első két magyar nyelvű verses szöveg, az Ómagyar Márí-a-siralom (13. század második fele) és az úgynevezett Laskói Demeter-féle úrfelmutatási könyörgés (1433 körül) elemzésétől kezdve a 15—16. századi magyar nyelvű kódexirodalom egyes művein keresztül az anyanyelvi protestáns nyelvhasználat egyes kérdéseinek elemzéséig teijednek. Hogy csak néhány fontosabb példát említsek ebben a vonatkozásban, utalni kell a Régi Magyar Kódexek sorozat köteteire, A magyar nyelv történeti etimológiai szótára munkálataira, számos részkérdéssel foglalkozó tanulmányra, melyek egy-egy szóalak, kifejezés történetét vizsgálták, de átfogó, ugyanakkor részletes tanulmány nem készült az evangelizáció nyelvi magvalósulásáról a magyarországi írott nyelv történetének első hatszáz éve vonatkozásában.1 Korábbi szótáraink számára Pázmány művei kincsesbányát jelentettek, ugyanakkor nagy kár, hogy a Magyar nyelv nagyszótára végül is nem vette föl a Pázmány műveiből kiírt mintegy 86 ezer szövegszót, mivel az adatgyűjtés után később 1 Nyelvtörténeti szempontból általában a magyar nyelv egységesülésére vonatkozó megjegyzések találhatók e korszakra vonatkozóan, s nem az evangelizáció szűkebb kérdésével foglalkoznak. Vö. E. Kiss K. — GERSTNER K. — Hegedűs A., Fejezetek a magyar nyelű történetéből (szerk. Gerstner K.), PPKE BTK, Piliscsaba, 2012, ahol összefoglalóan ezt olvashatjuk: „E nyelvi kiegyenlítődési folyamatban jelentős szerepet kap a reformáció és annak iskoláztatási politikája, a könyvnyomtatás pedig szélesebb olvasóközönség számára is közvetíti a szerzők nyelvhasználatát. A nyelvi egységesülés 17. századi tényezői protestáns részről a már említett Károli-biblia és Szenei Molnár Albert zsoltárfordítása (1607), katolikus részről pedig a Káldi-biblia és Pázmány művei, elsősorban prédikációi (1636). E négy szerző mind a már említett „literátusi csoportnyelv” területéről származik.” 140. 31
