Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Benyik György: A történeti Jézus-kutatás és bibliakutatás az Egyesült Államokban - A Jesus Seminar
A TÖRTÉNETKRITIKÁTÓL A RETORIKAI KRITIKÁIG 1968-ban a Society of Biblical Literature elnöksége azzal fordult James Mulienburghöz (1896—1974), hogy javasolja, hogy a történetkritikai módszer koncentráljon a Szentírás kisebb egységeire. Azt nyilatkozta, hogy a retorikai analízisnek az a küldetése, hogy a tanulmányaiban az adatok felől a szövegben található értelmezés tágabb mozzanatai felé forduljon, jobban koncentráljon ezek történeti környezetére, és tartsa szem előtt a szöveg egységét. Ez bizonyos érdeklődést váltott ki az Ószövetség-kutatók körében, de még különösebb érdeklődést gerjesztett az Újszövetség-kutatók között, megjelent Hans Dieters Betz42 Galata-kommentáíjában (1979) is, amelyben a klasszikus retorikai analízist Pál leveleire alkalmazta. Szintén jelentős érdeklődést váltott ki azzal, hogy ugyanerre a témára koncentrált Wilhelm Wullner (1928—), James D. Hester (1939—) és Robert Jewett (1933—). Ugyanebben az időben George Kennedy (1928—) klasszikafilológia professzor Észak-Karolinából erősen érdeklődött a retonkai analízis iránt, és közzétette a New Testament Interpretation Through Rhetorical Criticismt (1984). Nála tanult az ifjabb kutató, Duane Watson (1956—), akinek célja a klasszikus retorika kutatása számos levélben (Id. Watson és Hauser). A retorikai kritika szélesebb kontextusba helyeződött. Az évszázad első részében az Egyesült Államokban ugyanis oktatott anyag volt mindazok számára, akik nyilvános beszédeket mondtak valahol. Az 1960-as évektől kezdve a filozófusok, a tudománytörténészek, az antropológusok és számos más akadémiai ág kezdett érdeklődni a retorika iránt. Igen népszerű lett Chaim Perelmann (1912—) neoklasszikus retorikájára vagy Lucie Olbrechts-Tyteca The Rhetoric: A Treatise on Argumentation (1969) című művére hivatkozni. Ennek eredményeként a retorikát összevegyítették más irodalmi kutatási formákkal, a szociológiával, a szociobiológiával és az antropológiai analízissel is. A fiatal kutatók egy jelentős csoportja arrafelé halad, hogy a klasszikus retorikából olyan retorikát hozzon létre, amely találkoztatja, ha nem is az összes, de a lehető legtöbb modern tudományt, amely a vitára fókuszál. Az Emory' Egyetemről származó Vernon Robbins (1939-) műve jellemzően fejezi ki ezt: Exploring the Text of Texts: A Guide to Socio-Rhe- torical Criticism (1966, Id. Gowler, Bloomquist és Wattson). Ennek a tanulmánynak a fő iránya a multidimenziós szemléletmód, dombormű (a metaforát a fotózásból kölcsönözték), alakzat és forma. Retonkai tanulmányokkal találkozhatunk nemzetközi szinten is, különösen Dél-Afrikában, Skandináviában, és Ázsiában (Id. Porter és Olbricht). A retonkai kritika magában foglal számos különböző kntikai formát is, beleértve a modernizmust, a formalizmust. Ilyen kutatók pl. Cleanth Brooks (1906—) és T. S. Eliot (1888-1965); az olvasóközpontú kntika: Kenneth Burke (1887-1995), WalterJ. Ong SJ (1912—) és Stanley Fish (1938—); strukturalizmus és szemiotizmus: Ferdinand Saussure (1857-1913) és Roland Barthes (1915—1980). A dekonstmktivizmus: Jacques Dernda (1930-2004) és Paul de Man (1919-1983). A pszichologizmus és pszichoanalitikus kntika: Michael Foucault (1926-1984) és Peter Brooks (1938-). A marxizmus és új historizmus: Raymond Williams (1921—1988). A feminizmus: Elaine Showalter (1941—) és Hélén Cixous (1937-). Az afrikai amerikai kriticizmus: Henry Louis Gatesjr. (1950—) és az etika A történeti Jézus-kutatás és bibliakutatás az Egyesült Államokban - A Jesus Seminar BENYIK GYÖRGY 4! Hans Dieter Betz (Lemgo, 1940—) német születésű amerikai teológus, az ókeresztény irodalom kutatója Chicago teológiai fakultásán. Pál leveleinek kutatásában jeleskedett, különösen a Galata-levél és a hegyi beszéd kutatásában, valamint az ókeresztény irodalom görög-római összefüggését kutatta. Az SBL (1999-2000) és az SN TS (1997) elnöke. 17
