Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Pauler Ákos pedagógiai eszméi
Pauler Ákos pedagógiai eszméi KUMINETZ GÉZA gálatára. Ez konkrétabban azt jelenti, hogy minden cselekvési helyzetben a legmagasabb, vagyis az etikai érték vonzása alapján kell tudni akarni, érteni és érezni.66 Az érett személyiségnek ma is több modellje létezik: így a) érettnek tekintjük azt az embert, aki biológiailag,67 érzelmileg68 és szellemileg69 is elérte a nagykorúságot, b) aki érzelmileg kiegyensúlyozott, erkölcsileg és vallásilag is nagykorú,70 c) akinek nemcsak értelmi, hanem érzelmi intelligenciája is kellően fejlett, azaz rendelkezik az érett személyiségre jellemző kognitív, interperszonális, cselekvési (életvezetési) tulajdonságokkal (integrált személyiség), d) aki mind a valóság talaján, mind pedig az eszmék, eszmények egén helyesen tájékozódik, s ebből adódóan helyesen választja meg élettervét, s azt kellő rugalmassággal és hősiességgel meg is valósítja. Azt gondoljuk, hogy Pauler pedagógiai eszméi kiváló bölcseleti alapot adnak e modern pedagógiai és pszichológiai elemzéseknek, s ezekhez képest azzal a többlettel rendelkeznek, hogy rámutat a teljes értékű nevelési embereszmény alapjára és értelmére, a világnézetre. Mert a világnézet tanít meg bennünket a világot, önmagunkat, az Abszolútumot helyesen megismerni és értékelni, azaz a velük való helyes viszony kiépítésére; ez által tudjuk, honnan jövünk és hová tartunk;71 s ez biztosítja számunkra nemcsak a kellő tájékozódást, de a helyes cselekvést, a készséget az állandó öntökéletesedésre. Pauler Ákosban tehát nemcsak a nagy tanítót, de a nagy nevelőt is tisztelhetjük, aki nemcsak tudósa, de művésze is volt az oktatásnak, nevelésnek. Ha pedig szellemét élesztjük, lehetőséget teremtünk arra, hogy az utókor is, ne csak tudjon róla, ne csak is- meije örökségét, de tanítványául is szegődhessen. 66 Az öt alapérték, melyekkel szükségképp eljegyzett az életünk, a következő: a) anyagi értékek, b) életértékek, c) személyiségértékek, d) közösségi értékek és e) vallási értékek. Az élet és annak fenntartása alapérték, de nem a legfőbb érték, hanem az élet továbbadására, a kultúra megszerzésére, a közösségbe való beilleszkedésre, végül az Istennel való életközösségre szolgál. Az egyén akkor válik teljes értékűvé, ha a függetlenné válási törekvése kiegyensúlyozódik a közösségért szabadon történő kötelezettség-vállalással, illetve, ha életét az igazságot, jóságot és szépséget fokozhatadanul egyesítő Isten, mint a legfőbb érték szolgálatára rendeli. Vö. Borbély, K., A keresztény életalakítás elmélete, Pannonhalma 2009, 55—60. 67 „Az ember, aki testi fejlődésében elérte, és kibontakoztatta genetikailag adott, örökletes lehetőségeit, és már képes utódokat nemzeni, biológiailag érettnek tekinthető”. Vö. BerentÉS, E., Az érett személyiség, Budapest 2012, 35. 68 „Az érzelmi érettség ... azt jelenti, hogy az egyén elsajátította azokat az érzelmileg megalapozott értékeket, gondolkodási, viselkedési és cselekvési szokásokat, amelyek az ő motivációs bázisának az alapját képezik. E nélkül nincs tartósan se egyéni, se társadalmi hatékonyság. Az érzelmileg érett ember a külvilággal harmóniában él, önmegvalósításra képes, kölcsönösségre épülő emberi kapcsolatainak segítségével megvalósítja céljait, megszerzett tudását eredményesen alkalmazza. Értékrendje, viselkedése és tevékenységének eredményessége között természetes megfelelés van”. Vö. BerentÉS, É., Az érett személyiség, Budapest 2012, 36. 69 „A szellemi érettség azt jelenti, hogy az egyén elsajátította az absztrakt fogalmi gondolkodás képességét, aminek természetesen vannak a biológiai érés által determinált feltételei, de alapvetően nevelés és oktatás eredménye- képpen alakul ki. Ha valaki nem képes az eredményes társadalmi alkalmazkodáshoz szükséges minimális tudás megszerzésére, ha a környezet jelenségeit képtelen rendszerként értelmezni, valamint az őt ért hatásokat felfogni, akkor szellemileg éretlennek tekinthető”. Vö. BerentÉS, É., Az érett személyiség, Budapest 2012, 35. 70 Vö. SzentmArtoni, M., A személyi érettségfelé (Teológiai Kiskönyvtár IV/2b), Róma 1978, 5. 71 Az emberi élet végcélja, illetve annak megtalálása és megvalósítása adja a személy számára a létének értelmét, s pszichológiailag a végcél megvalósításának, hite, reménye és szeretete tartja egybe, integrálva a személyiségben ébredő centrifugális erőket. Tudjuk, hogy ha ezek a centrifugális erők erősebbekké lesznek a személyiséget összetartó centripetális erőknél, úgy a személyiség darabokra hullik, elveszíti szellemi, érzelmi és biológiai immunitását. A végcél pedig szükségképp hordozza a személy számára legfontosabb értéket (abszolútumot) és annak feltétlen szolgálatát. 173
