Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Pauler Ákos pedagógiai eszméi
KUMINETZ GÉZA Pauler Ákos pedagógiai eszméi nevelje, továbbá hazafias szellemben magasabb általános műveltséghez juttassa és felsőbb iskolai tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára képessé tegye. Pauler a vallást nem szellemi luxuscikknek tartotta, hanem az élet olyan faktorának, mint az esztétikai érzéket vagy a táplálkozást. Mindenkinek van vallása, mivel hit nélkül nincs élet. Aki hit nélkül él, illúziókban nngatja magát. A vallási nevelés szükségszerű része a világnézeti nevelésnek, ebből adódóan a személyiségfejlesztésnek.51 52 Pauler vallja tehát, hogy a család, az iskola, a vallás és a jó oktatásügy csak együtt tudják elérni a nevelés és tanítás céljait, az erős, jó és okos embert. Az iskolázott ember ugyanis „jobban van fölfegyverkezve a létért való küzdelemre: látóköre tágabb és helyes nevelés mellett úgy szellemileg, mint fizikailag is fejlettebb. A társadalom tehát, midőn a tanítást szervezi, sőt mai fejlettségi fokán már kötelezővé teszi, voltaképpen arra törekszik, hogy a jövő nemzedéket a létért való küzdelemre minél jobban előkészítse. A tankötelezettség tehát legmagasabb rendű társadalmi nyilvánulata az utódokról való gondoskodás, a fajfenntartás ösztönének”.53 Ezért nemcsak jog, de kötelesség is.54 Végeredményben a tanítás és nevelés a nagy emberekben jut el csúcsára, kikben „a legnagyobb moralitás a legkiválóbb értelmiséggel párosulva, az emberi élet erkölcsi öntudatossága oly fokra emelkedik, amely messze felülmúlván kortársaiét az utóbbiak életének is új célokat és új eszméket tűz ki”.55 56 Ezek az emberek nemcsak fegyelmezni tudják magukat, de fegyelmezettek is, nemcsak hagyják magukat nevelni, de ők maguk válnak önmaguk legfőbb nevelőjévé is, lefaragva lényükről minden sallangot, kiégetve magukból minden salakot, ami nem áll meg az értékek ítélőszéke előtt.36 A nevelő' személyisége: Ha a pedagógia főleg a személyiségfejlesztés tudománya és gyakorlata, akkor a pedagógus fő jellemzőjének a személyi értettségnek kell lennie, ami egyszerre jelenti a pályára való alkalmasságon túl az érzelmi kiegyensúlyozottságot, az erkölcsi nagykorúságot és a vallási tudat érettségét. Ehhez pályához nagy ön- és ember- ismeret is szükséges, melynek az embereszmény feltétlen szeretetével, vagyis ép világnézettel kell párosulnia. 3. ÉRTÉKELÉS Amit először is megállapíthatunk Pauler bölcseletéről - Schütz Antal nyomán —, hogy bölcseleté megfelel a keresztény bölcselet kritériumainak, vagyis elkerüli a gnoszticizmus és az agnoszticizmus, illetve a fideizmus és naturalizmus szélsőségeit.57 Ezért pedagógiai eszméi is ilyen jellegűek, vagyis nyitottak a természetfelettire; ami azt jelenti, hogy alapelveiben nincs ellenmondásban a hit- és vallásoktatással. Pedagógiai eszméit is a maga szokásos tömörségével, alapvetés módjára fejtette ki. A pedagógia bölcseletét művelte főleg, még didaktikáján is lépten-nyomon ott a filozófia lenyomata. Bemutatta, hogy a pedagógia valóban a filozófia szolgálóleánya (Paedago51 Vö. Pauler, Á., Bevezetés a filozófiába, Budapest 1933, 107. 52 Vö. Pauler, A., Didaktika (egyetemi előadások után lejegyezte Varga Sándor Frigyes), Budapest 1931, 17—18. 53 Vö. Pauler, A., A pozitív pedagógia alapelveiről, in Magyar Paedagogia (1902), 117. 54 Vö. Pauler, A., Az ethikai megismerés természete, Budapest 1907, 198. 55 Vö. Pauler, A., Széchenyi István társadalmi erkölcstana, in Magyar Társadalomtudományi Szemle (1913), 166. 56 Vö. Brandenstein, B., Pauler Ákos emlékezete, in Athenaeum 19 (1933), 229. 57 Vö. Schütz, A., Pauler és a keresztény bölcselet, in Athenaeum 19 (1933), 234—239. 168
