Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Pauler Ákos pedagógiai eszméi
Pauler Ákos pedagógiai eszméi KUMINETZ GÉZA Az igazsággal kapcsolatosan azt kell kellően érzékeltetnünk vele, hogy azt elménk nem teremti, hanem felfedezi, vagyis keresi, megtalálja, tehát megismeri. A konkrét formulá- zása másodlagos (ám nem mellékes!) dolog. Sok, egymással összefüggő igazság van, melyek nem mondhatnak egymásnak ellent, bár lehetnek ellentétesek. Sőt, az igazságok nemcsak egységes rendszert, hanem hierarchikus rendszert is alkotnak.39 Az előttünk feltáruló világot a fejlődés kategóriája révén tudjuk legjobban jellemezni. A változások és maga a fejlődés is sajátos törvények szerint történik. A fejlődés eszméje megtanít a dolgok genezisének modellezésére. Ugyanakkor etikai dimenziója is van akár az igazság keresésének, akár a fejlődés törvényszerűségei kutatásának, hiszen „az igazságot keresni már annyit tesz, mint az őszinteség és becsületesség szabályát helyesnek ismerni fel”.40 Ugyanakkor a fejlődés eszméje felveti a honnan kérdéssel együtt a hová kérdést is, vagyis a fejlődés irányát, célját. E tekintetben sem szabad tudatlanságban hagyni a növendéket, mivel a végső cél eszméje tartja össze a személyiséget, akár világnézetileg, akár pedig pszichológiailag, ti. az eszmébe vetett hit által. A kötelesség tudata az erkölcsi érték megtapasztalásának gyümölcse, melynek szava a kategorikus imperatívusz, vagyis önértéke van. Ezzel szemben az olyan értékek, melyek közvetlenül vagy közvetve életünk fenntartásának a feltételeit jelentik és értékelik, csak hipotetikus imperatívusznak lehetnek forrásai. Ezek az értékek nem önértékek tehát, s ide a hedonikus, hasznossági és a gazdasági értékek tartoznak. A szépség pedig, mint a világnézet esztétikai oldala arra tanít minket, hogy meglássuk a világ és dolgai szépségét, vagyis hogy önfeledten tudjuk szemlélni azokat. A nagy belátások és nagy döntések általában intenzív szemlélésből, szemlélődésől (eszmélődés- ből) születnek. Mármost a világnézet oktatásának didaktikája abban áll, hogy mi módon tudjuk a fenti négy fogalmat a lehető legérthetőbben kifejteni és szemléltetni. Itt két körülmény figyelembevételére is szükség van, mivel csak így tudjuk helyesen kijelölni az eljárás főbb elveit: a) a világnézet kialakítása „az ismeretek oly magas fokú egységesítését kívánja, aminőre másféle tanításban nincs szükségünk. A másik pedig, hogy a világnézet kérdései sokkal szorosabban összefüggnek a gyermek egész lelkületének fejlettségi fokával, mint más irányú tanítás. ... A világnézet tanítása lényegileg nem egyéb, mint a legmagasabb szempontokból való egységesítése az elsajátított ismereteknek s igazi célja az, hogy a fejlődő tudatnak mintegy szokásává tegye, hogy épp ezen szempontokból tekintse a világot és az életet”.41 Ezt a célt pedig úgy érhetjük el - szerinte -, ha „a világnézet sarkfogalmait... az ismeretek folytonos összehasonlíttatása által domborítjuk ki. Az igazság fogalmát csak úgy tehetjük öntudatossá, ha rávezetjük a gyermeket, hogy minden ismeretünk ennek a célnak szolgálatában áll; a fejlődés egyetemességét csak úgy értheti meg, ha összehasonlítás révén jut annak a felismerésére, hogy minden ismeret, amelyet az emberiség tapasztalás által szerzett, változó: fejlődő vagy visszafejlődő mozzanatokat mutat. A kötelesség és a szépség fogalmai a helyes és követendő cselekvési módok, valamint a tetsző tárgyak képzetéből alakul ki azok egybevetése: különbségek és hasonlóságok észrevevése által”.42 Hogy ez az összehasonlítás hatékonyabb legyen, a tananyagot a világnézet sarkfogalmai szerint kell rendezni, azaz a tananyag legfőbb kategóriáivá kell azokat tennünk, akár úgy, ” Vö. PAULER, Á., Didaktika (egyetemi előadások után lejegyezte Varga Sándor Frigyes), Budapest 1931, 47. 40 Vö. Pauler, Á., A világnézet tanítása, in Magyar Paedagogia (1909), 210. 41 Vö. Pauler, Á., A világnézet tanítása, in Magyar Paedagogia (1909), 272. 42 Vö. Pauler, Á., A világnézet tanítása, in Magyar Paedagogia (1909), 273.
