Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Pauler Ákos pedagógiai eszméi
KUMINETZ GÉZA Pauler Ákos pedagógiai eszméi minden vonatkozó képességet fejlesztem kell. Szükséges tehát a rendszeres testnevelés, hiszen ezáltal lesz testünk - és közvetett módon a lelkünk is — erős, ellenálló, a munkában kitartó. Felfogása szerint az érzelmi élet nevelése leginkább az erkölcsi életre nevelést szolgálja, mivel ajellem alapját az érzület adja. A diákot mintegy rá kell vezetni a jó felismerésére és mindenek feletti szeretetére. Ezt csakis az egyéni adottságok, életkori sajátosságok figyelembe vételével lehet kialakítani. Itt gyermek esetében a nevelés főleg a lelkében ébredő érzelmek kellő felismerésében és azoknak a kellő irány megadásában áll. Pauler ebben a korszakában hitet tesz — egyébként helyesen - az erkölcsi élet és a vallás bizonyos függetlenségéről. Látja az elvallástalanodó tendenciákat, és látja azt is, hogy a tételes vallásosság nélkül is az embernek, mint embernek értékét az erkölcsi tudata, a jelleme adja. Utolsó művében azonban már belátja, hogy az igaz vallás mintegy be- tetőzője az erkölcsi életnek.13 Ugyanakkor megszívlelendő mind a vallás, mind az iskolaügy szempontjából az a megállapítása, hogy hátrányos lehet a valláserkölcsi oktatás, ha az felekezeti jellegű, mert „ahelyett, hogy az embereket az erkölcsi, tehát a legmagasabb társadalmi szabványokban egyesítené, elválasztja őket, sőt gyűlöletet szít közöttük”.15 16 A művészeti nevelés célját abban látja, hogy serkent az alkotó tevékenységre, megtanít a jó ízlésre, illetve képessé tesz a szépség minden teremtett dologban való felfedezésére. Szerinte nagyon hasonlít az esztétikai nevelés célja az erkölcsi neveléséhez: ti. „szocializálni és a cselekvésnek állandó forrást nyújtani, megteremtvén azon érzületet, amely magában a cselekvésben érez gyönyörűséget”.17 Az értelem nevelése során szintén inkább élesztjük az érdeklődést, a felfogó képességet. Az érdeklődés tulajdonképp nem más, mint spontán figyelem. S ezt a képességet is inkább éleszteni kell, hogy aztán kellő irányba vezetni tudjuk. Ez az érdeklődési képesség, illetve készség egyébként a tanult ember egyik fő ismérve.18 Ami pedig a tanítás problémáját illeti, a fő kérdések a mit és hogyan tanítsunk. Míg a nevelés főleg személyiségfejlesztés, addig a tanítás elsősorban az értelem, akarat és érzelmi élet kellő irányú fejlesztése, valamint a tanuló által választott élethivatásra való felkészítés. Természetesen, a nevelésnek és tanításnak a hivatás megválasztásában is meghatározó szerepe van. A tanításnak két fő célja van, az egyik a materiális cél, ami azt jelenti, hogy a diák a közölt ismereteket sajátítsa el, de úgy, hogy az életben alkalmazni is tudja. A formális cél pedig azt jelenti, hogy kívánatos készségeket fejlesszünk ki a növendékben.19 15 Az etikai megismerés végső tárgya és alapjaként az Abszolútumot, a Teremtő Istent állítja. Szerinte ezért érintkezik belsőleg az erkölcs a vallással. Ennek az érintkezésnek a természetét három szempontból világította meg: a) ismeretelméletileg, s ebből a szempontból az erkölcsiséget függetlennek ítéli a vallásos hittől, éspedig azért, mert az etikai megismerés önálló értékismeret; b) metafizikailag: kimutatja belső összetartozásukat. A valódi Ab- szolútumban benne van a végső erkölcsi érték. Ezért a végső erkölcsi érték felismerése egyúttal az Abszolútum létének burkolt felismerését is tartalmazza. De nem az erkölcsi meggyőződés alapszik a vallásos hiten, hanem a vallási hit az erkölcsi meggyőződésen; c) eszményeink szempontjából: Amennyiben az Abszolútum a lét és értékteljesség, annyiban maga a minden szempontból vett tökéletesség, tehát erkölcsi eszményként funkcionál. Az ember tehát menetelni akar feléje, hasonulni akar Hozzá. S ez a vonás az erkölcsi élet legnagyobb erejű mozgatójává teszi. Eszményeink szempontjából tehát az erkölcsi élet azonosul a vallási élettel. Vö. PAULER, A., Bevezetés a filozófiába, 3. javított és bővített kiadás, Budapest 1933, 110. 16 Vö. Pauler, A., A pozitív pedagógia alapelveiről, in Magyar Paedagogia (1902), 19. A világnézeti oktatás szempontjából pedig dicséri a felekezeti iskolákat, mivel egységes világfelfogásban tanítanak és nevelnek. Ezzel a kérdéssel a továbbiakban még foglalkozunk. 17 Vö. Pauler, A., A pozitív pedagógia alapelveiről, in Magyar Paedagogia (1902), 21. 18 Vö. Pauler, A., A pozitív pedagógia alapelveiről, in Magyar Paedagogia (1902), 101—102. 19 Vö. Pauler, Á., Didaktika (egyetemi előadások után lejegyezte Varga Sándor Frigyes), Budapest 1931, 8-9. 160
