Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Gájer László: Az emberi szabadság katolikus értelmezése XIII. Leó pápa Libertas (1888) enciklikája alapján
GÁJERLÁSZLÓ Az emberi szabadság katolikus értelmezése XIII. Leó pápa Libertas enciklikája alapján Ugyanakkor az Egyház védte az embert a szabadosságtól és az egyes szabadságjogok túlzottan szabadelvű értelmezésétől is. „A világegyetem ismert, látható és mérhető sajátosságai nem megelőzik létezésünket és tudatunkat, hanem annak folyományai.”34 - írta a magyar származású amerikai történész, John Lukacs. Ahogy az emberiség ismeretei bővülnek a világról, úgy lesz napról napra szembetűnőbb az az alaptapasztalat, hogy a világot átfogóan nem ismerhetjük meg. Ismereteink a világnak mindig csak egy részére tejednek ki és mind inkább tudatában vagyunk annak, hogy valójában nagyon keveset tudunk a világról és az emberről. Ebben az összefüggésben megnövekszik az emben tudat jelentősége, amelynek az a feladata, hogy leíqa, és fogalmak által megragadja a világot. Az ember, tudata révén a világ középpontjába kerül, a világ ugyanis emben tudatunk szerint létezik, és az ember személyes tudata valamilyen értelemben talán meg is előzi és meg is határozza a valóságot. A keresztény szabadságeszmény az értelem fontosságát hangsúlyozza, melynek feladata a tapasztalati világunkból egyetemes törvényekre következtéim. Ezek az egyetemes törvények már nem elsősorban a fizikai világ törvényszerűségei, hanem azoknál sokkal mélyebb alapelvek. A történelmi, vagy természettudományos determinizmus nem kikezdhetetlen. A keresztény érvelés segít bennünket, hogy felismeqük az ember szabadságát és mdetermi- náltságát. Georges Bernanos, a francia katolikus író mondja: „Vannak, akik úgy vélik, hogy a civilizáció az ember győzelme az anyag determinizmusa ellen vívott harcban. Vannak, akik az embert csak az anyagok egyikének akarják tekintem. A kettő között nem létezhet megbékélés.”54 55 Az emben szabadság a személy megkülönböztető ismérve, amelynek révén úgy hiszem, az ember - Isten képmása - legyőzi az anyag determinizmusát, mert a tudata formába önti ezt a világot. Megérkezve az emben szabadság ősi eszméjéhez - melyet XIII. Leó pápa az ismertetett enciklikában olyan kikezdhetetlenül fogalmazott újra — az emberi személy titkához érünk. Szabadság nélkül nincs személy. A szabad ember kitüntetett léttel bír ebben a világban. Az emben szabadság egyben felelősség is. Alexis de Tocqueville írja, hogy „aki magán a szabadságon kívül is vár valamit a szabadságtól, az szolgaságra született.”56 A szabadság tehát tágas tér, de egyben teher, amely tönkreteheti az emben személyt. Leó pápa érvelésének érdeme, hogy a keresztény filozófia hagyományaira támaszkodva leírta az emberi szabadságot és megalapozta a szabadság melletti érvelést. Ugyanakkor azt is nagyon jól tudta, hogy a szabadság nem lehet korlátlan. Annak indokolt korlátái mellett érvelve valójában az igazi emberi szabadság mellett szólt. 54 Lukacs, J., Egy nagy korszak végén, Európa Kiadó, Budapest 2005, 107. 55 Idézi Lukacs, Egy nagy korszak végén, 116. Lukacs a XX. századi elméleti fizika felfedezéseire, elsősorban Werner Heisenberg kutatásaira alapozva érvelt az emberi szabadság és a világ indeterminizmusa mellett, idézett művében. Miközben úgy tűnik, hogy ez a tudományterület valóban alátámasztja az ember szabadságát és tudata révén kitüntetett szerepét a világban, addig a napjainkban egyre hangsúlyosabbá váló genetika saját tudományterületén belül nem egyszer az ember determináltságát látszik bebizonyítani. Nézetem szerint a fizika, mint tudomány is volt olyan stádiumban, amikor a világot teljesen meghatározhatónak látta, de ez a szemlélet túlhaladottá vált. Hasonlóképpen, a genetikai determinizmus is árnyaltabb hangot üt meg napjaink kutatásaiban, mikor a gén kifejezést több gén kölcsönös valószínűsíthető egymásra hatásának eredményeként határozza meg, és csak igen ritkán egyetlen gén determinisztikus kifejeződése alapján. A genetika ezért az esetek többségében bizonyos tulajdonságok kifejlődésének csupán valószínűségét képes meghatározni. Bernanos megállapítása időtálló marad: a determinizmus és az indeterminizmus mindig is létezni fog, és az ember szabadsága megfejthetetlen titok marad. 56 Tocqueville, A., de., A régi rend és a forradalom, Atlantisz Kiadó, Budapest 1994, 197. 132
