Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Gájer László: Az emberi szabadság katolikus értelmezése XIII. Leó pápa Libertas (1888) enciklikája alapján
GÁJERLÁSZLÓ Az emberi szabadság katolikus értelmezése XIII. Leó pápa Libertas enciklikája alapján vagy egy helytelen vallás követése nem szabadságra vezet, hanem — mivel az ellenkezik az ember természetével - éppen az ellenkezőjére.43 Tévedés volna azt állítani — tanította Leó pápa - hogy az államnak nincs semmi köze a vallási kérdésekhez, és minden vallás számára ugyanazt a tiszteletet kellene biztosítania. Ellenkezőleg: az államnak kötelessége felismerni az igaz vallást és azt támogatni. Ha az állam minden vallás iránt egyformán viseltetne, az majdhogynem azt jelentené, hogy istentagadóvá válik.44 A körlevél ezt követően a szólás- és sajtószabadságot elemezte, rögzítve, hogy ez nem lehet korlátlan, hiszen senkinek sincs joga igaztalan, vagy erkölcstelen dolgokat terjeszteni, vagy népszerűsíteni. A szabadság ebben az aspektusában sem a korlátlanságban nyilvánul meg, hanem éppen abban, hogy korlátok közé szorítja a szabadosságot. XIII. Leó itt foglalkozott a kutatás szabadságával is, melyet a többi szabadságjoghoz képest meg- engedően értelmezett, hiszen felfogása szerint az új tudományterületek feltárását Isten az emberekre hagyta. Az itt felmerülő kérdésekre is meg kell fogalmazni a válaszokat. Ennek kapcsán fennáll a tévedés lehetősége is45, amit a kutatás eredményességének érdekében meg kell engednünk. A tanítás szabadsága szintén óvatosságot igényel, hiszen a tanítónak csakis az igazságot szabad tanítania, már csak a tanítványaira való tekintettel is.46 Ebben a vonatkozásban a szabadságának van egy természetes mozzanata, amely az evilági rendre vonatkozik és egy természetfeletti része, amely a túlvilág rendjéről szól. A természetfeletti dolgok rendjének tanítását és vizsgálatát Isten az Egyházra bízta.47 Az Egyház birtokolja és tanítja a kinyilatkoztatott igazság teljességét. Eszerint a liberalizmusnak a tanítási szabadságról vallott felfogása két vonatkozásban is hibás. Egyrészt az államnak határtalan szabadságot akar biztosítani, hogy bármilyen tanítást hirdessen és megtűijön. Másrészt azonban az Egyházat korlátozni akarja abban, hogy a társadalomban betöltött tanítói feladatát ellássa. Az enciklika a lelkiismereti szabadság értelmezésének két változatát különböztette meg az enciklika. Az első szerint bárkinek joga volna Istent tisztelni, vagy nem tiszteim. Ezt az Egyház nem fogadhatja el, hiszen a keresztény hit lényege Isten helyes tiszteletének a keresése. A második értelmezés szerint mindenkinek joga van Isten parancsait lelkiismerete szerint teljesítem. Ez utóbbit az Egyház mindig is támogatta, és kívánta annak társadalmi előmozdítását is.48 43 „... már nem volna szabadság, hanem a bűnben vergődő lélek szolgasága.” Libertás, 245. 44 „Isten az embert társas lénynek teremtette és a hozzá hasonlók közösségébe helyezte, azért, hogy mindazt, amit az ember természete szerint megkívánva nem képes megvalósítani egyedül, könnyen elérhesse társadalomban élve. Éppen ezért a polgári társadalom, mint társadalom köteles elismerni Istent, mint atyját és Teremtőjét, elfogadva az ő hatalmát, és félve az ő felsőbbségét. Ezért az igazságossággal és az értelemmel ellenkezik, ha a társadalom ateista, vagy ha minden úgynevezett vallásnak megkülönböztetés nélkül ugyanazokat a jogokat akarná megadni, ami egyenértékű volna az istentagadással.” Libertas, 245. Leó pápa ezt máshol „társadalmi aposztáziá- nak” is nevezte. Vö. XIII. Leó, Litt. De grave sventura, 1886.08.22, in ÁSS 11 (1878) 275. 45 „A természet azonban megengedi, hogy vitatható kérdésekben, amelyek megvitatását Isten az emberekre bízta, mindenki szabadon kinyilvánítsa, amit jónak érez és ami neki tetszik.” Libertas, 247. 46 „A tanítás tárgyát nem képezheti más, csak az igazság, azok számára is, akik azt nem ismerik, és azok számára is, akik jártasak abban, hogy az előbbiek megismerjék az igazságot, az utóbbiak pedig megerősödjenek abban.” Libertas, 247. 47 Vö. Billot, L., De Ecclesia Christi, Ex Typographia Polyglotta, Roma 1903, 64-65. A politikai közösség nem lehet irányítója lelki életnek, ugyanakkor az Egyház szabadsága lényegileg járul hozzá a társadalom békéjéhez. A természetfeletti jelenvalóvá tétele az Egyház feladata. Az Egyházat kell ugyanis elvezetni az üdvösségre és nem az államot, az üdvösségre az Egyház fog elvezetni és nem egy politikai közösség. Vö. Murray, J., C., Leo XIII: Two Concepts Of Government, in Theological Studies 14 (1953) 557. „Lehet azonban mindennek egy olyan jelentése is, hogy az embernek a polgári társadalomban minden akadály nélkül lehetséges követnie Isten akaratát és parancsait saját lelkiismeretében. Ez utóbbi értelmezés Isten fiainak 130
