Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE / KÖNYVEK JOHANN GOTTLIEB FICHTE SZÜLETÉSÉNEK 250. (2012) ÉS HALÁLÁNAK 200. (2014) ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Rokay Zoltán: Wilhelm G. Jacobs: Eine Biographie. Johann Gottlieb Fichte - Rokay Zoltán: Karsten Schröder - Amtrup: J. G. Fichte. Leben und Lehre. Ein Beitrag zur Aktualisierung seins Denkens und Glauben
a felvilágosodás „néptanítókat” formált a szentségek kiszolgáltatóiból. - A könyvben előforduló elírások leginkább dittográfiák. Az 579. oldalon Krockow helyett tévedésből „Krakow” áll. KÖNYVSZEMLE WILHELM G. JACOBS: Eine Biographie. Johann Gottlieb Fichte. Insel Verlag, Berlin 2012 249 oldal A szerző (1935) a müncheni egyetem tanára, több publikációja jelent meg Fichtéről, tagja a Bajor Akadémia kritikai Schelling-kiadás szerkesztőbizottságának. Noha monográfiája lényegesen szerényebb terjedelmű mint az előző, hozzá hasonlóan bőségesen merít a teljes Fichte-kiadás anyagából, ám nem engedi Fichte filozófiatörténeti jelentőségét és teljesítményét a nem egyszer felületes és hatásvadász idézetekkel és Fichte utóéletének helytelen értékelésével eltorzítani. Bár életrajzot ír, tömören, de nem csak a Fichte-ku- tatók számára hozzáférhető stílusban ismerteti a filozófus gondolatait, amelyek az 1807- ben előadott „Tudománytanban” érik el legtökéletesebb kibontakozásukat. Nem más mint Savigny, aki Fichtét a rektorságban követte, a legnagyobb elismeréssel szól a berlini egyetem bölcsész-karáról, mint a legkiválóbbról, amely ezt a kiválóságát nnndenek előtt Fichtének köszönheti. KARSTEN SCHRÖDER-AMTRUP: J. G. Fichte. Leben und Lehre. Ein Beitrag zur Aktualisierung seins Denkens und Glauben. Duncker & Humblot, Berlin 163 oldal A szerző (1940) a Zelle-i (evangélikus) teológiai akadémián tanít. Könyvének célja kettős: Fichte életművének ismertetése (ez két lépésben történik: Fichte kezdők számára; Fichte haladók számára), valamint Fichte szubjektivizmusának szembeállítása a mai „természettudományos” gondolkodás „objektivizmusával”. Ez megfelel a könyv alcímének: „Adalék (Fichte) gondolkodásának és hitének aktualizálásához”. — A könyv második „lépésében” a szerző három példát hoz fel a hit tartalmának problematikáját illetőleg a kortárs gondolkodásban: Karl Hübner (a kinyilatkoztatás mint a szubjektivizmus feliil- múlása); Josef Ratzinger és az észbe vetett hit (az ész objektivitása); Richard Dawkins (a vallás mint „istenőrület”). —Érthető módon csak a második névre fókuszálok egy idézet és egy rövid észrevétel erejéig. A szerző ezt írja: „Személy szerint az a benyomásom, hogy a logos, személy és szeretet fogalmak Ratzingerben mint emberben egy abszolút hiteles egységben egymásra találtak: azt az értelmet (Sinn) éli, amely számára mint isteni ész jelenik meg. Eközben az a kép lebeg szemem előtt, ahogyan Ratzinger mint bíboros az ő súlyos beteg elődjének, II. János Pál pápának a szentáldozást nyújtja. Ez az odafordulás képe, amely láthatóvá teszi azt, amit 117
