Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Vienne-i Zsinat (1311-1312) határozatainak jelentősége teológiai, kánonjogi és történeti szempontból
A Vienne-i Zsinat (1311-1312) határozatainak jelentősége... SZUROMI SZABOLCS ANZELM a kiváltságát az indokolta, hogy a két lovagrend tagjai - elméletileg - csakis akkor szálltak sorompóba, ha katolikus hitet, vagy a hívők (vő. zarándokok) katonai védelmét volt szükséges biztosítani.58 A Vienne-i Zsinat határozatainak tartalmát azonban már nem a harci cselekményekkel kapcsolatos kérdések uralják. A zsinat a belső (vő. exemptiók, javadalmak, nyilvános szerzetesi tevékenység, tévtanítások) és a külső (vő. a világi hatalom befolyása és az egyházi büntetések figyelmen kívül hagyása) problémák rendezésén túl, már a közel- keleti térítésekre és a hitigazságok tévesztésére teszi a hangsúlyt.59 Ezt jól mutatja a héber, arab és káld tanszék felállításának elrendelése a párizsi, az oxfordi, a bolognai és a sa- lamancai egyetemen, valamint a Római Kúna székhelyén azért, hogy az egyetemeken tanulók megfelelő nyelvi ismeretekkel rendelkezhessenek.60 A határozatok élén (Deer. 1) egy hosszabb teijedelmü hitvallási szöveg helyezkedik el, amelyhez hasonló a Liber Extra megszületésétől kezdve megszokott bevezetőjévé válik minden egyes kánoni gyűjteménynek. Sőt jóval később, a Plusz—Benedek-féle első Codex iuris canonicit (1917) kihirdető apostoli konstitúció után is hasonló hitvallási formulát találunk majd. A Vienne-i Zsinat hitvallási szövege sajátos hangsúlyt helyez a Krisztusról, mint új Adámról való teológia elemzés kifejtésére, továbbá különösképpen a keresztség szentségének és hatásának a leírására. A zsinat elején lévő részletes hitvallási formulát azonban ebben az esetben nem pusztán a IX. Gergely pápa által megteremtett hagyomány indokolta. A felsorolt témák és érvek alapján egyértelmű, hogy azok Petrus Iohannis Olivi (fi298) teológiai tanításának egyes pontjai ellen irányultak, különös tekintettel a lélekről és a testről vallott nézeteivel szemben, amely egyben érintette a boldogító színelátás kérdéskörét is. Nem feladatunk, hogy ehelyütt elemezzük a számos filozófiai, teológiai és exegetikus művet összeállító szerző nézeteit.61 Annyit azonban fontos megjegyezni, hogy neve — bár a ferences generális káptalanok többször elítélték nézeteit — nem szerepel a zsinat szövegében; sőt — a legutóbbi kutatások tükrében - úgy tűnik, hogy nem volt teljesen tisztában az általa az emberi természet leírásához használt metafizikai fogalmak nem teljesen adekvát, így félreérthető voltával, melyet bizonyít a katolikus hithez való hűségének végső megvallása is.62 Mindazonáltal a Vienne-i Zsinat hitvallása — még ha félreérthető terminológia használatának az eredménye is volt — méltán és szükségképpen ítélte el azt az írásaiban megjelenő téves nézetet, hogy az értelmes vagy felfogóképességgel rendelkező lélek, nem önmaga által és lényegileg az emberi test formája.63 58 A kérdésről részletesen vő. SZUROMI, Sz. A., Lm discipline d’inhumation du XIIe et XIIf siécle, in Rivista intemazio- tiale di diritto comune 13 (2002), 211-228, különösen 226. SZUROMI Sz. A., A temetésre vonatkozó egyházfegyelem a XII-XIII. században, Budapest 2007, 123—125. ” Vö. Menache, S., When Ideology Met Reality: Clement V and the Crusade, in La Papauté et les croisades / The Papacy and the Crusades (ed. Balard, M.) (Actes du VIIe Congrés de la Society for the Study of the Crusades and the Latin East) [Crusades - Subsidia 3], Farnham 2011, 105—116, különösen 106—107. 60 Cone. Viennense, Deer. 24 (COD 379). 61 Vö. pl. Questiones in secundun librum Sententiarum (Bibliotheca Franciscana Scholastica 4—6) (ed. Jansen, B.), Quaracchi 1922-1926. Questiones de incarnatione et redemptione. Questiones de virtibus (ed. Emmen, A.-Städter, E.), Grottaferrata 1981. Quodlibeta quinque (ed. Defraia, S.), Grottaferrata 2002. “ PASNAU, R., Olivi on the Metaphysics of Soul, in Medieval Philosophy and Theology 6 (1997), 109-132. Píron, S., Les oeuvresperdues d’Olivi: essai de reconstruction, in Archivum Franciscanum Historicum 91 (1998), 357-394. 63 Vö. Enchiridion symbolonim, definitionum et declarationum de rebus fide et morum (ed. Denzinger, H.—Schönmetzer, A.), Freiburg 197636, 902. 101
