Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A II. Vatikáni Zsinat ökumenikus pápái
A II. Vatikáni Zsinat ökumenikus pápái KRÁNITZ MIHÁLY ígéretekkel teli közösséggé tette, mely képessé vált arra, hogy az idők jeleit felismerve meghallja a Szentlélek egységre hívó hangját, és megtapasztalja, amit az ószövetségi zsoltár is kifejez: „Kitágítottad a szívemet.” (Zsolt 119,32)43 A Lumen gentium kimondja, hogy az egyházat nagyon sok szál köti össze azokkal a keresztényekkel, akik nem vallják a teljes hitet, vagy nem tartják fenn az egységet és a közösséget Péter utódával.44 A zsinat ezt a kapcsolódást (conjunctum esse) a conjunctio kifejezéssel írja le, ami nagyon erős összetartozásra utal. Az Unitatis redintegratio pedig, amely kifejezetten a keresztény egységtörekvésről szól, örömmel állapítja meg, hogy „napról napra több katolikus veszi ki részét az ökumenikus mozgalomból”.45 Az ökumemkus határozat kijelöli az Egyház előtt álló feladatokat: „Küszöböljük ki azokat a szavakat, állításokat és cselekedeteket, amelyek az igazságot és a méltányosságot sértve nem felelnek meg különvált testvéreink helyzetének és csak megrontják a velük való kapcsolatainkat. A katolikusoknak legyen szívügyük a különvált testvérekkel való törtődés: imádkozzunk értük, tájékoztassák őket egyházunk ügyeiről, tegyék meg feléjük az első lépéseket.”46 VI. Pál — a párbeszéd pápája — jelentőségteljes útjai által nemcsak a világgal állt párbeszédben, hanem az összes egyházzal is, a nem hívőkkel éppúgy, mint a hívőkkel, mert hű volt ahhoz a parancsoló kötelességhez, hogy szeretetben tegyen tanúságot az igazságról. így történhetett meg, hogy ügyet sem vetve a rangbeli elsőségre és a történelmi vitákra, előbb ő ment el Isztambulba Athénagorász pátriárkához, és ezzel lényeges lépést tett az ökumenizmus útján: „Mielőtt beszélnénk - vallja VI. Pál pápa -, meg kell hallgatnunk az ember hangját, s még inkább a szívét. Meg kell értenünk, s amennyire csak lehetséges, tiszteletben kell tartanunk, és amennyiben megérdemli, közelednünk kell feléje. A párbeszéd légköre a barátság. Sőt még inkább a szolgálat. Ne értsük félre: ez a párbeszéd megalkuvás nélküli párbeszéd akar lenni. Abból hajt ki, hogy tiszteletben tart mindenkit éppúgy, mint az igazságot, aminek a pápa első számú hírnöke”.47 VI. Pál már a zsinat előtt gyakorolta az ökumenikus párbeszédet a másik hagyománya megismerésének vágyával, melyet inkább az egyesülés, mint az egység távlatában értelmezett. Montini a zsinat előtti időben ahhoz a szűk kisebbséghez tartozott, akik közvetlen módon szerették volna megismerni a „különvált testvéreket”. A zsinatra már a többi kereszténnyel való párbeszéd jó ismerőjeként érkezett, s így vett részt az összejövetel előkészítésében és az első zsinati ülés közös megbeszélésein. Később VI. Pál pápának az ortodox világgal való találkozása mintegy be is teljesítette XXIII. János vágyát, ami még kifejezőbbé tette Isten egyetlen népének egységét. Az ortodoxoknak ugyanis nem sikerült a zsinat megnyitására egységes küldöttséget összeállítani, és az egyetlen orosz ortodox delegáció jelenléte az ortodox világgal való párbeszéd sikertelenségeként is értelmezhető. A valóságban 1963 szeptemberében a zsinat következő ülésén az ortodox egyház küldötteinek változatos sokasága már megmutatta a II. Vatikáni Zsinat iránti érdeklődést. Az ortodoxok között Athénagorász (1886-1972), a konstantinápolyi pátriárka meg- győződéses hangoztatója volt a párbeszédnek, és köztudott volt, hogy tevékenyebben 13 13 Alberi GO, G., Pour la jeunesse du christianisme: le concile Vatican II (1959-1965), Cerf, Paris 2005, 79—104, (Chap. Ill: Le concile est adulte). 44 Vö. LG 15. 45 UR 4. 46 UR 4. 47 Poupard, P., Miért van pápánk?, 127. Ä 2012/1-2 65
