Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A II. Vatikáni Zsinat ökumenikus pápái
A II. Vatikáni Zsinat ökumenikus pápái KRANITZ MIHÁLY érdeklődés” mindennapi gyakorlattá és a közösség megtapasztalásává vált. Ezt élik meg azok az új mozgalmak (például a taizé-i közösség), melyek a különböző felekezetek határán fejtik ki tevékenységüket, nem egyszer szerzetesi területen, melyek a korábban osztatlan egyház konkrét hagyományát és lelkiségét jelenítik meg (például a chevtogne-i közösség). 3. XXIII. JÁNOS PÁPA ÉS AZ ÖKUMENIKUS FORDULAT XXIII. János nagy terve valósult meg a II. Vatikáni Zsinat összehívásával, aki derűs egyéniségével az egyház lelkipásztori karakterét erősítette. Érdekes az a három és fél év, mely eltelt a zsinat meghirdetése (1959. január 25.) és tényleges megkezdése (1962. október 11.) között. A pápa érezhetően változtatott a Vatikán stílusán a világhoz, a nagy vallásokhoz és a nem katolikus keresztényekhez való odafordulásábanf Szándékában és ökumenikus elkötelezettségében azt remélte, hogy a katolikus egyház közelebb kerül az „elszakadt testvérekhez”, és a zsinatra való meghívásukkal a pápa hangsúlyozta, hogy nem valamilyen idegen helyre, hanem az atyai házba váija a keresztény felekezet képviselőit: „József vagyok, a ti testvéretek.” A Teremtés könyvébői vett idézet (Tér 45,4) két szempontból is ökumenikus jellegű volt: egyfelől hangsúlyozta a közös keresztény testvériséget, de egyházvezetőként valójában az „atyaságot” is.5 6 Az egyház egyetemessége a reformáció óta különleges módon először volt látható a II. Vatikáni Zsinat kezdetén, amikor valamennyi földrészről és azon belül Kínából, Indiából és a Közel-Keletről, valamint Óceániából és természetesen Afrikából, Észak- és Dél-Amerikából és még az elnyomott Kelet-Európából is voltak együtt katolikusok, protestánsok és ortodoxok. Valóban, az öröm és a remény töltötte be a Rómába érkezőket, mely emberi adottságok később a zsinat egyik legtöbbször idézett dokumentumának, a Gaudium et spesnek a címét jelentették. 1961 karácsonyán XXIII. János pápa hívta meg megfigyelőként a nem katolikus egyházak képviselőit a zsinatra. Őket nem úgy kezelték, mint az újságírókat. A megfigyelők nem egyszerűen kívülről jöttek, hogy aztán kívül is maradjanak. Kívülről jöttek, de a zsinaton nem maradtak kívül, mivel a zsinat önmagát is ökumenikus zsinatként értelmezte, s így a megfigyelők „ökumenikus hellyé” váltak.7 XXIII. János kifejezte azt a vágyát, hogy ez a zsinat legyen „meghívás az elszakadt közösségek számára” is.8 A katolikus egyház elindult, hogy találkozzon az elszakadt testvérekkel. 5 Magáról a zsinat meghirdetéséről Leo Joseph Suenens (1904—1994) belga bíboros naplójában közli, hogy a zsinat gondolata XXIII. János pápában talán az ökumenizmus mellett elkötelezett Dom Lambert Beauduin (1873— 1960), a chevtogne-i apátságot 1925-ben megalapító belga szerzetes hatására születhetett meg, aki Isztambulban tartott ezzel kapcsolatos előadásokat, Roncalli törökországi pápai delegátust megbízatása idején (1934-1944). 6 Robinson, ].,John XXIII, CTS Biographies, Catholic Truth Society, London 2007, 52. 7 Hans Joachim Sander a Kirche versteht sich vom Aussen her című tanulmányában az egyház katolicitása számára tartja fontosnak a protestáns és ortodox megfigyelők jelenlétét a II. Vatikáni Zsinaton: „Sie kamen von außen, durften aber im Konzil nicht außen vor bleiben, weil das Konzil sich als ein ökumenisches Konzil begriff, und durch die Beobachter zu einem Ort der Ökumene wurde.” A megfigyelők a prezídium közelében, nagyon jól látható helyen ültek. A zsinat komolyan vette a többi keresztényt is azáltal, hogy meghívta és befogadta őket a közös tanácskozásba. Vö. Herders Theologischer Kommentar zum Zweiten Vatikanischen Konzil 5, Theologische Zusammenschau und Perspektiven, Herder, Freiburg 2006, 190. 8 XXIII. János pápa szándéka az egyház belső megújulása volt, amit így nevezett: „restauratio et renovatio universalis ecclesiae”. Vö. In festo Cathedra S. Petri (1962. február 22.), in Acta et documenta oecumenico Vaticano II apparando, Series II (preparatoria) vol. I. Acta Summi Pontificis Joannis, Typis Polyglottis Vaticanis, 1964, 170. TEOLÓGIA 2012/1-2 59
