Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Beran Ferenc: A család a társadalom sejtje - A család helyzetének változása a Familiaris consortio utáni időkben
A család a társadalom sejtje BERAN FERENC sára való nevelés az iskolában történik. A gyerekek itt tanulják meg a közösségi együttélés törvényeit, a másokkal való szolidaritás fontosságát és formáit. Mivel azonban a nevelés elsősorban a családok feladata, ezért a társadalom úgy tudja ezt biztosítani, hogy támogatja a családokat. Olyan családpolitikát kell folytatnia, amely a szubszidiaritás elve alapján segíti a családi közösségeket, vagyis hogy az élet problémáit saját szintjükön meg tudják oldani, és ne kelljen állandóan segítséget kérniük.15 Ennek érdekében például a társadalomnak biztosítania kell a munka lehetőségét, a család fenntartására képes ún. „családi bért”, továbbá anyagilag és erkölcsileg el kell ismernie a nők családban végzett munkáját.16 Ha a családi és az iskolai nevelés elmarad, a felnövekvő gyermek a saját tapasztalata nyomán ismeri fel a javát szolgáló értékeket. Az élet tapasztalata által felismert értékek maradandó nyomokat hagynak a lélekben, amelyek arra sarkalhatják az átélőt, hogy tanúságot tegyen. Vannak azonban olyan esetek, amikor a keserű élmények olyan sebeket okoznak, amelyek a személyiség torzulásához vezetnek, s ezt később csak nehezen lehet orvosolni. József Attila Talán eltűnők hirtelen című versében például keserűen írja:„Dacból se fogtam fel értelmét az anyai szónak. Majd árva lettem, mostoha s kiröhögtem az oktatómat.” Végül a keserű tapasztalatot egy szép képpel érzékelteti. Amit korábban „örök zöldnek” tartott, tehát amit elévülhetetlen értéknek tartott, annak „száraz ágai zörgését” hallja. Az elszáradt ág zöreje jelzi, hogy valami végleg elveszett belőle. 2. 3. A Szentírás a nevelésről Az Ószövetség elsősorban a család nevelő tevékenységére hívja fel a figyelmet. Az szülők feladata, hogy felnyissák gyermekeik szemét Isten hűséges szeretetére. Mózes például a Tízparancsolat értelmezésnél így buzdítja a szülőket: „Ha holnap megkérdezi a fiad, melyek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr szabott nektek, akkor így válaszolj fiadnak: A fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban, de az Ur erős kézzel kivezetett Egyiptomból.” (MTörv 7,20) Isten hűsége indítja az embert a parancsok megtartásra. A szülők további küldetésének számított azoknak az erkölcsi erényeknek a továbbadása, amelyek a társadalmi élet alapfeltételeit képezik. A Példabeszédek könyvének szerzője például a vagyongyűjtés helyett a bölcsességre buzdít: „A bölcsesség kezdete: szerezz bölcsességet, minden vagyonodon vegyél okosságot! Öleld magadhoz, akkor majd felemel, tisztességre juttat, hogyha átkarolod.” (Péld 4,8) A család erkölcsi nevelésének társadalmi szempontból fontos jelentősége volt. A gyerekek az Isten előtti felelősségtudatból és a szülők iránti tiszteletből elfogadták a társadalmi törvényeket is. Az Újszövetségben a család közvetítette Jézus felé az értékrendet, és ő is elfogadta Mária és József nevelői kötelességét. Az evangélium szerint „engedelmeskedett nekik” (Lk 2,51). A szülői tekintély elfogadása felnőtt korában is megmutatkozott. Elsődleges feladatának a mennyei Atya akaratának teljesítését tartotta, de tekintettel volt Mária kérésére is. Ez mutatkozott meg a kánai menyegzőn, ahol Jézus édesanyja közbenjárására tette első csodáját, változtatta a vizet borrá (vö. Jn 2,1—11). Később Jézus a messiási működése során, ha nem is beszélt kifejezetten a családi nevelés fontosságáról, de példát adott a felnőttek számára. Kezébe vette a gyerekeket, és azt mondta, hogy „ilyeneké a mennyek országa” (Mt 19,14). Ezzel a tettével a felnőtteket tanította, hogy a gyerekek nyitottságát 15 Vö. ETTK 252. 16 Vö. ETTK 251. 39
