Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Török Csaba: Az értelem igénye - Miért van szüksége a teológiának a filozófiára?
Ί A kötet szerkesztői utalnak arra, hogy nemrégiben N. Wolterstorff egy tanulmányában annak lehetőségét mutatta fel, hogy még az analitikus filozófia berkeiben is (és éppen ott) újraéledjen a filozófiai teológia.48 írásában kifejti, hogy három faktor tette lehetővé a teológiai kérdés újbóli (analitikus) filozófiai feltételét: — a logikai empirizmus (és ezzel a kemény metafizika-ellenesség) halála az 1960-as években, — az ezzel együtt járó csökkenő érdeklődés a fogalom eredete és az emberi gondolkodás és ítélőképesség korlátái, határai iránt, — a meta-episztemológia (az alternatív tudáselméletek) felvirágzása. Valószínűleg ezen bölcselettörténeti folyamatok okán napjaink durva vallásellenes analitikusai inkább a régebbi korok (XX. század első fele-második harmada) filozófusait idézik, a kortárs szerzők terén jobbára természettudósok szolgálnak forrásul számukra. Ezek alapján érthető, hogy a filozófia és a teológia jelenleg legfontosabb feladata a filozófia „visszahódítása”, visszanyerése abból a furcsa állapotból, amikor a bölcseleti kutatás irányait nem filozófusok, hanem természettudósok szabják ki. Ugyanígy a módszertan terén is áttörésre van szükség, hiszen furcsa az olyan filozófia (és teológia), amelytől (egyetlenként a tudományok rendszerében) a résztudományok megtagadják annak jogát, hogy kidolgozza saját metodikáját.49 Ez a legfontosabb feladat. Ha ennek terén sikerrel járunk, akkor minden további lépés lényegesen könnyebb lesz. Természetesen mindig is fenn fog állni a (pozitív) feszültség a tudás és a hit, a filozófia és a teológia, a résztudományok és a hittudomány között. Ennek oka a hit sajátos természetében keresendő, amely egyszerre fejez ki bizonyosságot, értelmi belátást, egyszersmind azonban kegyelmi valóságot, kiválasztottságot, megvilágosítottságot is. Az emberi értelem szükséges (de nem elégséges) a hithez, hiszen szükségszerű az is (a kegyelem rendjében), hogy az ember a hit felé vezető utolsó lépéseket mintegy vakrepülésben tegye meg. Ez a kifejezés a jeles német fundamentálteológustól, Hansjürgen Verweyentől származik, aki így ír: „Az áthidalhatatlannak tűnő lessingi árok50 51 kapcsán arra lehetne végső soron hivatkozni, hogy »a hit igenlése legkevésbé sem a lélek vak cselekedete [...]« (DH 3010), talán éppen az emberi természet feltételességéhez tartozik, hogy a hitben való útjának legalább az utolsó szakaszát úgymond vakrepülésben kelljen megtennie, lévén hogy másként nem juthatunk el arra, hogy életünk alapvető döntéseit a csupán valószínű bizonyosság alapján meghozzuk. ”3' A hit bizonyosság, ám nem szükségszerű észigazság. Brendel Mátyás ezt az álláspontot fideizmusnak minősítette, ezzel demonstrálva, hogy nincs tisztában sem a keresztény hitfelfogással, sem a fideizmussal s annak problematikájával. Hiszen radikális a különbség aközött, hogy a) a hit lényege szerint értelemidegen, nincs szüksége értelmi belátásra, filozófiára, teológiára, dogmára (fideizmus), vagy pedig b) a hitnek megvannak a szükséges, TÖRÖK CSABA Az értelem igénye - Miért van szüksége a teológiának a filozófiára ? 48 Wolterstorff, N., How Philosophical Theology Became Possible within the Analytic Tradition of Philosophy, in Analytical Theology. New Essays int he Philosphy of Theology (szerk. Crisp, O. D.— Rea, M. C.), Oxford University Press, Orxford, 2009, 155—168. 49 A témára reflektált a Magyar Tudományban szintén idén lezajlott filozófia-vita keretében: SCHWENDTNER T., A fizikus és a filozófus, avagy miért ne helyezzük gyámság alá a filozófiát?, in Magyar Tudomány 173 (2012/8), 993—997. 50 Esetleges történeti igazságokból (Jézus élete és műve) nem következhetnek szükségszerű értelmi igazságok — ld. Lessing, G. E., Über den Beweis des Geistes und der Kraft, in UŐ., Die Erziehung des Menschengeschlechts und andere Schriften, Reclam, Stuttgart 1965, 36. 51 Verweyen, H., Gottes letztes Wort, Patmos, Düsseldorg 1991, 389. 250
