Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A graduális promóció, mint az egyházi hivatal betöltésének sajátos formája
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A graduális promóció, mint az egyházi hivatal betöltésének sajátos formája házi hatóság által történő - megerősítésre.3 Az 1983. január 25-én kihirdetett CIC 147. kánonjának tartalma4 szinte szó szerint követi a Piusz-Benedek-féle CIC (1917) 148. kánonjának 1. §-át.5 Az új Egyházi törvénykönyv megjelenése után komoly szakmai viták alakultak ki arról, hogy a CIC 147. kánonjában szereplő felsorolás taxatív-e, vagyis, hogy a felsoroltakon túli hivatalbetöltési forma is létezhet-e a hatályos kánonjogi rendszeren belül.6 Elfogadva Erdő Péter a témában már 1988-ban kifejtett véleményét,7 ahhoz az állásponthoz kívánunk csatlakozni, amely nem tekinti a fent említett öt hivatalbetöltési tormát kimerítő jellegű felsorolásnak. Ezt a véleményünket a kérdéskör vitájában elhangzott érveken túl a CIC 147. kán. és a CIC (1917) Can. 148 § 1 között fennálló szoros kapcsolatra alapozzuk. Közismert, hogy a hatályos CIC 6. kán. 2. §-ban olvasható azon rendelkezés, hogy amennyiben a Codex kánonjai a régi jogot hozzák, úgy azok értelmezését a kánoni hagyomány alapján kell megtenni.8 Ez a CIC (1917) Can. 148 § 1 és a CIC 147. kán. esetén evidens. Az viszont nem lehet kétséges számunkra, hogy a CIC (1917)-ben található hivatalbetöltési felsorolás nem volt taxatívnak tekinthető, hiszen magában a régi Codex szövegében is - az említetteken kívül - kifejezett formában megtaláljuk a „devolutió”-1 és az „optió”-1.9 Az előbbit mint a Szentszékre történő javadalombetöltési átháramlási jogot (vö. CIC [1917] Can. 1432 § 3), utóbbit mint a káptalanok alapító okiratában rögzített lehetséges hivatalbetöltési formát (vö. CIC [1917] Can. 396 § 210 11), nem beszélve azokról az egyéb módokról, amelyek bekerültek a Corpus iuris cano- nici-be és az azt követő egyetemes kánoni jogalkotással együtt azokat a jogforrásokat gazdagítják, melyeket a CIC (1917) egyes kánonjaihoz kapcsoltan olvashatunk.11 Itt elsősorban — a témánk szempontjából is jelentős — VI 3.4.16 és 17-re utalunk,12 valamint a Trienti Zsinat (1545-1563) XXIV.13 és XXV.14 szessziójára. 3 Erdő P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2005.4 169-170; vö. Diccionario enciclopédico de Derecho Canonico (dir. Haering, S.—Schmitz, H.; transi. Bemet, R. H.; ed. espanola de Heredia, I. P.—Llaquet, V. J. L.), Barcelona 2008. 603-604. 4 CIC Can. 147 - Provisio officii ecclesiastici fit: per liberam collationem ab auctoritate ecclesiastica competenti; per institutionem ab eadem datam, si praecesserit praesentatio; per confirmationem vel admissionem ab eadem factam, si praecesserit electio vel postulatio; tandem per simplicem electionem et electi acceptationem, si electio non egeat confirmatione. 5 CIC (1917) Can. — § 1. Provisione officii ecclesiastici fit vel per liberam collationem a legitimo Superiore, vel per eius institutionem, si praecesserit praesentatio a patrono aut nominatio, vel per eius confirmationem aut admissionem, si praesserit electio aut postulatio, vel tandem per simplicem electionem et electi acceptationem, si electio non egeat confirmatione. 6 Vö. Codice di Diritto Canonico. Edizione bilingue commentata I (a cura di Lombardia, P—Arrieta, J. I.), Roma 1986. 140-141. 7 Erdő, P., Questiones quaedam de provisione officiorum in Ecclesia, in Periodica 77 (1988), 363-379; vö. Erdő, P., Ministerium, munus et officium in Codice luris Canonici, in Periodica 78 (1989) 411—436. 8 CIC Can. 6 — § 2. Canones huius Codicis, quatenus ius vetus referunt, aestimandi sunt ratione etiam canonicae traditionis habita. 9 Vö. SlPOS I., Katolikus egyházjog, Pécs 1943. 47. 10 CIC (1917) Can. 396 — § 2. Prohibitur optio, reprobata contraria consuetudine, sed salva fundationis lege. 11 Codex iuris canonici Pii X Pontificis Maximi iussu digestus Papae XV auctoritate promulgatus, praefatione, fontium annotatione et indice analytico-alphabetico ab. E.mo Petro Card. Gaspani auctus, Typ. Pol. Vat. 1974. Vö. Codicis iuris canonici fontes I-IX (ed. Gasparri, P.-Serédi, I.), Romae 1923-1939. 12 Friedberg II. 1026-1027. 13 Cone. Tndentinum, Sessio XXIV (11 nov. 1563), De Reformatione, Cann. 14—16: COD 768—769. 14 Cone. Tridentinum, Sessio XXV (3—4 dec. 1563), Decretum de reformatione generali, Cap. 6: COD 787—788. 234
