Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Rosner Zsolt: Nesselrode Vilmos pécsi püspök hagyatéka - Egy feszültségekkel teli életmű utolsó akkordja
ROSNERZSOLT Nesselrode Vilmos pécsi püspök hagyatéka - Egy feszültségekkel teli életmű utolsó akkordja Sokkal valószínűbb, hogy Vilmos Ferenc egyházi pályára készülhetett, hiszen az alsóbb rendeken kívül korán felvette a szubdiakonátus rendjét is. Az egyházi pálya azonban nem jelent feltétlen lelkipásztort beállítottságot; diplomáciai-jogi ténykedése sokkal inkább egy feudális nemesi attitűdöt sejtet. A családi kapcsolatok jóvoltából előbb kölni kanonok, münsteri prépost, majd 1687-től a lüttichi St.-Lambert kanonokja lett, 1688-tól 1693-ig pedig a lüttichi káptalan vagyonkezelője. Három évig Rómában a római Rota auditora, 1703-tól székesfehérvári prépost és pécsi püspök, de a megerősítést Rómától csak 1710. július 21-én nyerte el a püspöki székhez. Ennek oka az lehetett, hogy nem volt kellő vagyona a pápai kinevezési bulla kiváltására.32 Diakónussá csak erre rá egy évre, 1711. szeptember 19-én, pappá pedig szeptember 21-én szenteltette magát Patachich György boszniai püspök kézfeltétele által. Püspökké 1711. szeptember 24-én Csáky Imre kalocsai érsek szentelte fel Patachich György boszniai püspök és Volkra János veszprémi püspök társszentelőkkel. 1705-től császári udvari tanácsos volt, 1710 után császári követként Milánóban és Savoyában járt. 1702 végén meghalt Bamabaeis János Félix székesfehérvári prépost, 1703. április 3-án pedig Radanay Mátyás Ignác pécsi püspök. I. Lipót császár 1703 februárjában és április 19-én mindkét főpapi székbe Nesselrode Vilmos Ferencet nevezte ki, aki ekkor már régóta szolgálatában állt. A székesfehérvári préposti címről unokaöccse, Ferenc javára 1729- ben mondott le, a pécsi püspöki széket haláláig betöltötte. Mint pécsi püspök, az 1703-as adományozással Pécs földesurává lett. Ez ellen Pécs városa kezdetektől tiltakozott, de nyolcvan évig nem tudott szabadulni a földesúri köteléktől. Nesselrode kemény kézzel szoktatta tizedfizetésre a várost, nem ritkán erőszakoskodások közepette. Ugyanakkor 1714-ben megalapította a városi kórházat, ennek kápolnájául átalakíttatta az itt álló egykori török mecsetet, meghagyva a minaretet mellette. A Pécs városában működő rendekkel, főként a jezsuitákkal, de a domonkosokkal és a ferencesekkel is gyakran tettlegességig fajuló vitákat folytatott a tizedszedési jogok felett minden talpalatnyi termőföld, szőlő esetében. Ugyanilyen viták árnyékolták be saját káp- talanával való viszonyát, hiszen a császári adománylevél osztatlanul adományozta a püspöki, káptalani, székesegyházi és szemináriumi birtokokat, és a püspök haláláig ezen javadalmak nagyobb részét magának tartotta fenn.33 Mindeközben a kuruc háborúk során beomlott tetőzetű székesegyházat renováltatta. 1714-ben egyházmegyei zsinatot tartott, 1721-ben Bohus Imre kanonok által vizitáltatta az egyházmegyét. Ezen fáradozásai a plébániák és plébánosok anyagi helyzetének szabályozását hozták magukkal. Ennek köszönhetően szeminárium hiányában is növekedett az egyházmegyés papság lélekszáma. Hogy a pereskedések mennyit használtak és mennyit ártottak, nehéz megítélni. Mindenesetre az 1732. szeptember 29-én elhunyt püspököt Baranya vármegye saját költségén eltemette, majd halálát követően hamar elfeledte. Annál érdekesebb, hogy· milyen érdekek ütköztek hagyatéki ügyintézése során. 12 Ld. Fricsy jegyzeteiben. Egyébként Radanayval ugyanez történik (ld. Borsy 2001, 24.), és a közhivatalnoki középrétegben sem ritka a hivatalba lépéskor leteendő tetemes kaució megfizetésének csúszása (ld. FallenbüCHL 2002, 252sk). 33 Nyilvánvaló, hogy a Lipót-féle donatiót, amely szerint a vagyon negyede a székesegyházat, a káptalant és a felállítandó szemináriumot illeti, Nesselrode nem tartotta be. Ld. Borsy 2003, 191—200. 208
