Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Rosner Zsolt: Nesselrode Vilmos pécsi püspök hagyatéka - Egy feszültségekkel teli életmű utolsó akkordja
ROSNER ZSOLT Nesselrode Vilmos pécsi püspök hagyatéka - Egy feszültségekkel teli életmű utolsó akkordja jelenik meg. A családi örökség a klerikus halálát követően rendre visszaszállt a családra, a személyes vagyon hagyatékolását illetően azonban új szabályozások jelentek meg ekkoriban. A személyes vagyon hagyatékolásának hagyományos rendje a Trienti Zsinat körüli időben a főpapoknál az egyház, a papnevelés és a rokonok közötti harmadolás.7 Az alsópapság ezzel ellenben hagyományosan szabadon rendelkezett javai felett.8 Mindamellett tény, hogy az alsópapságnak 1630-tól javasolt, 1733-tól törvényi kötelessége, hogy a papnevelés céljára bizonyos összeget hagyjon.9 1774-ben Mária Terézia úgy rendelkezett, hogy a végrendelet nélkül elhunyt egyházi személy vagyona harmadában az egyházra, a rokonokra és a szegényekre szálljon.10 11 II. József ez utóbbi összegek kezelésére hozta létre a szegényalapot.11 A főpapság hagyatékolásának szabályozása azonban a fenti rendezéstől elkülönül, és a két évszázadot átívelő jogvita alapját képezi. Ennek oka, hogy az egyházi javadalmak kegyuraként a Habsburg uralkodók abszolutista kormányzati elgondolásból - amit jól kifejez az általuk haszált „apostoli király”-i cím — a főpapok elhalálozásakor beálló helyzetet úgy értelmezték, hogy a teljes hagyatéki vagyon visszaszállt rájuk. A bécsi kamara 1580- tól kezdte meg a főpapi hagyatékok ilyen megfontolásból történő lefoglalását.12 A magyar királyság jogrendjére hivatkozó főpapság és a nemesség ezzel ellentétben azt az álláspontot képviselte, hogy a klérus tagjait is megilleti a szabad végrendelkezés. Ezért a hagyatéknak nem a királyra, hanem a legközelebbi vérrokonra kell szállnia. Ebben az 1598/40. törvénycikkelyre hivatkoznak.13 Az abszolutista uralkodói álláspont egyébként megfigyelhető esetenként a világi arisztokráciánál is. Esterházy Pál nádor abbéli meggyőződése szerint jár el 1700-ban, hogy mint kegyurat, őt illeti meg a végrendelet nélkül elhunyt Francesco Orsolim kismartom várplébános teljes hagyatéka.14 Az évszázados vita főbb állomásait a Pázmány Péter által benyújtott emlékirat15 és a ferdinándi diploma (1625)16, a Lipót-féle rendelet (1675),17 majd annak szigorított változata (1677),18 továbbá a Kollonich-féle egyezmény (1703)19 és az 1715—1716. országgyűlési törvénycikkely,20 végül az 1722-es országgyűlés (1723) gravamenjeinek 76. pontjához készült királyi leirat21 jelenti. A későbbiekben a főpapság láthatólag belefáradt jogainak hangoztatásába, így országgyűléseken a főpapok szabad végrendelkezési jogának kérelme már nem kerül többet elő.22 A XVII—XVIII. században a Magyar Királyság uralkodóinak a célja a nemesi rendekkel és az egyháziakkal egyetemben a török teijeszkedés megállítása volt. A király és a 7 KollAnyi, 1896, 137. 8 Nánási, 1798, 106sk. 9 KollAnyi, 1890, 142sk. 10 KollAnyi, 1890, 153. 11 KollAnyi, 1890, 161. 12 KollAnyi, 1896, 137. 13 KollAnyi, 1896, 131. 14 Fazekas, 1993, 307. ,s KollAnyi, 1896, 137. 16 KollAnyi, 1896, 161. 17 KollAnyi, 1896, 189. 18 KollAnyi, 1896, 190k. 19 KollAnyi, 1896, 203sk. 20 KollAnyi, 1896, 220. 21 KollAnyi, 1896, 238sk. 22 KollAnyi, 1896, 242. 206
