Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: A II. Vatikáni Zsinat nyitónapja: 1962. október 11.
KRÁNITZ MIHÁLY A II. Vatikáni Zsinat nyitónapja: 1962. október 11. 3. KONKRÉT ELŐKÉSZÜLETEK A ZSINAT MEGNYITÁSÁRA 1962. szeptember 24-26. között a szentatya szándéka szerint a Szentszék és Vatikánváros legközvetlenebb munkatársai háromnapos lelkigyakorlaton (triduum) vettek részt. 1962. szeptember 27-én XXIII. János pápa a lelkigyakorlat valamennyi résztvevőjét az áldások termében fogadta, és megköszönte a zsinatért mondott imát.15 1962. október 3-án a szentatya felidézte, hogy mintegy három éve beszélt először az ökumenikus zsinatról, és hozzátette: „Bárcsak egy új pünkösd lenne a zsinat!”16 1962. október 4-én XXIII. János a zsinat megnyitása előtt ellátogatott a loretói kegyhelyre, ahol a Boldogságos Szűz közbenjárását kérte az egyház nagy összejövetelére. Az utat az olasz állam által biztosított elnöki vasúton tette meg bíborosok kíséretében, majd az állomástól a hátralévő négy kilométert nyitott autón. Délben a szentély bejáratánál az államfő, Antonio Segni (1891-1972) fogadta, míg Amintore Fanfani (1908—1999) miniszterelnök a Trastevere állomástól végig elkísérte útján.17 A pápa a loretói bazilikába lépve elimádkozta az Úr angyalát, majd pedig a számára előkészített trónuson beszédet intézett a jelenlévőkhöz. Felidézte a kegyhelyen megfordult korábbi elődeit: II. Pluszt, III. Pált, a Trienti Zsinat kezdeményezőjét, VI. Piuszt és VII. Piuszt, XVI. Gergelyt és IX. Pluszt, valamint Borromeo Szent Károlyt, Szalézi Szent Ferencet és másokat is: „A II. Vatikáni Zsinat vigíliáján íme, Péter alázatos utóda, egyszerű módon csatlakozik azok sokaságához, akik őt megelőzték. A mai apostoli látogatás ebbe az ősi és tiszteletre méltó szentélyben mintegy pecsétet szeretne helyezni azokra a könyörgésekre, melyek a világ valamennyi templomában keleten és nyugaton a fájdalom és a bűnbánat titkos helyein Istenhez emelkednek a nagy ökumenikus gyűlés szerencsés lebonyolításáért, másrészrőljelképezni szeretné az egyház útját a lelki ország meghódítására, mely Krisztus nevébenjön létre, aki a népek világossága (vö. Lk 2,32).18 Miután a szentatya utalt az első, 1900. szeptember 20-án Loretóba tett látogatására, a megtestesülés titkáról elmélkedett. Rámutatott az ég és a föld kapcsolatáról való gondolkodásra, mely a megtestesülés és a megváltás célja: ez egyúttal az ökumenikus zsinat célja is, mely egyre inkább szeretné jótékony hatását kiteljeszteni a társadalmi élet minden formájában.” Utalt a házasság szentségére és a család felelősségére, amelyre a zsinat szeretne ünnepélyes hangsúlyt helyezni, és végül a munka megszentelésére és a technika területén az emberi fejlődés felemelésére hívta fel a figyelmet.19 XXIII. János pápa a loretói bazilikában tett látogatását a Szent Szűzhöz tett imádsággal zárta: „O, Mária, ó, Mária, Jézus Anyja, és a mi Anyánk! Eljöttünk, hogy ma mint a most kezdődő zsinat első csillagát szólítsunk, mint az utunkon megjelenő kegyes fényt, mely bizalommal fordul a nagy ökumenikus gyűlés felé, mely egy egyetemes várakozás. Megnyitottuk lelkünket, ó, Mária, azt a lelket, amely a század eleji első találkozástól kezdve az évek múlásával sem változott meg: ugyanazzal a megrendült szívvel, könyörgő 15II Concilio Vaticano II: Cronache del Concilio Vaticano II edite da „La Civilta Cattolica" (szerk. Caprile, G.), a cura di Giovanni Caprile S. I., L’annunzio e Ia preparazione 1959—1962, volume I, parte II - 1961-1962, edizioni „La Civilta Cattolica”, 662. 16 Uo. 664. 17 Uo. 666. 1857 óta XXIII. János volt az első pápa, aki átlépte Róma határait. 18 „Az ország a szolgálat és a testvéri szeretet országa, a béke sóhaja, egy rendezett és egyetemes fejlődés.” Uo. 666-667. 19 Uo. 667. 174
