Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A katolikus papság ókeresztény sajátosságai és ezek hatása a középkori (IX-XII. század) papképzés formáira
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A katolikus papság ókeresztény sajátosságai és ezek hatása... még általános utasításokat a klerikusok öltözködéséhez és étkezési kötöttségeihez (D. 34 cc. 1-3; D. 35 c. 1; D. 44 cc. 2-4, 7) is. Gratianus Decretumának második nagy egységére (vö. Causae) fordítva a figyelmünket, először a C. 1 q. 3 c. 1-et szükséges megemlítenünk, amelyben VII. Gergely pápa (1073—1085) eredeti — bár jelenleg nem ismert dátumú — levelét olvashatjuk35 arra vonatkozóan, hogy mely klerikusok nem részesülhet egyházi hivatalban.36 A C. 1 q. 7 c. 1 Cip- rián 72. levelét idézve rögzíti, hogy — többek között — azok a diakónus vagy papszentelésre készülő jelöltek, akiknek makacs eretnek nézeteikről meggyőződtek, nem engedhetők a szent rend nevezett fokozatainak felvételére.37 Ugyanerről — bár jóval részletesebben — beszél a C. 1 q. 7 c. 2-is.38 A simónia eretnekségét nevesítve, mint ami az egyházi rendek elnyerésének súlyos akadálya, a C. 1 q. 7 c. 5, IV. Leó pápa (847-855) 849-ben kelt levelének részletével39 már kitér az arra kiszabható penitencia, majd az annak teljesítését követő akadály alóli felmentés lehetőségére is.40 Az egész Decretum Gratianin belül a klerikusok képzését legrészletesebben a C. 12 q. 1 c. 1 fejti ki, a 633-ban megtartott IV. Toledói Zsinat41 24. kánonját felhasználva. Itt szerepel a megfelelően érett életkor, az egyház fegyelme követésének az elsajátítása, az egyház tanításában való megfelelő jártasság és a felszentelt életformára való alkalmasságról történő tanúságtétel.42 ÖSSZEGZÉS A fentiekből egyértelmű, hogy már az ókori zsinati kánonokban és patrisztikus írásokban is elválaszthatatlan a klerikusok képzésében a hivatás felismerése és a megfelelő lelkűiét kialakítása, a hittani és fegyelmi ismeretek elsajátításától. Erre vonatkozóan nyilvánvalóan a korai források csak rövid - definitiv - hangsúlyokat helyeznek el, az egyházatyák pedig a klerikusok életével és feladatkörével foglalkozó hosszabb lélegzetű szövegrészietekbe ágyazva beszélnek róla. Mindezek alapján lehetőségünk van arra — amint erre kísérletet is tettünk - hogy rekonstruáljuk a papképzés modelljét, amely minden bizonnyal befolyásolta az ezzel kapcsolatos IX—XII. századi egyházi gyakorlatot és az újabb jogszabályokat. Látható, hogy a középkori gyűjtemények elsődlegesen és döntő többségében ezt az ókori joganyagot felhasználva írják le a papi utánpótlásról való gondoskodást, a papnevelést, a szenteléshez szükséges emberi tulajdonságokat, a megkívánt egyházi — teológiai, biblikus, interpretatív — ismereteket. A papság tanbeli és fegyelmi képzésének lépésről-lépésre történő fejlődésében, elsődleges szerepet töltöttek be a területileg illetékes megyéspüspökök, akik az érett középkorra leginkább a kanonoki testületen keresztül gyakorolták ezt a feladatukat. A káptalani iskolákból kialakuló egyetemek oktatási rendje, illetve a skolasztikus érv és eszközrendszer megszilárdulása megváltoztatja ugyan a XII. század máso35 Regesta Pontificum Romanorum ab condita ecclesia ad annum post Christum natum MCXCVIII, ed. Jaffé, P. -Watten- bach, G. curaverunt Loewenfeld, S. [JL]-Kaltenbrunner, F.[JK]-Ewald, P.QE], E Lipsiae 18852, JL 5278 (3978). 36 Friedberg E 426. 37 Természetesen a felsorolás a diakónus és a presbiter mellett a püspököt is megemlíti, Friedberg I. 426. 38 Friedberg I. 426-427. 39JE 2599 (1977.2003.2004). 40 Friedberg I. 430. 41 SzuROMl Sz. A., Fejezetek az egyházi jogalkotás történetéből, 71—73. 42 Friedberg I. 676. TEOLÓGIA 2012/3-4 143
