Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Tarjányi Zoltán: A család a személlyé érlelődés alapvető bázisa
TARJÁNYI ZOLTÁN A család a személlyé érlelődés alapvető bázisa szerint? „Egy férfi és egy nő, akik házasságban egyesülnek, családot alkotnak, gyermekeikkel együtt. Ez az intézmény független a közhatalom mindenfajta elismerésétől, sőt azelőtt létezik” — szögezi le A katolikus egyház katekizmusa (amelyet Ratzinger bíboros vezetésével szerkesztettek).3 A KEK Kompendiuma még radikálisabban fogalmaz (ez már Ratzinger XVI. Benedek néven való pápává választása után jelent meg): „A család intézményét Isten alkotta, és ő határozta meg alaptörvényeit. Ez tehát nem a pápa vagy az egyház, de nem is a világi közvélemény vagy hatalmak tetszésétől függ.”4 Erdő Péter bíboros még árnyaltabban fogalmazva jegyzi meg: „Ez azt jelenti, hogy nem mi, nem a házastársak döntik el, hogy mi legyen a tartalma a családnak, vagy mi legyen a házasságnak a szerződésbeli tárgya, ahogyan egyesek mondani szokták, hanem mindez előre meg van határozva.”5 A mélyen gondolkodó emberek, még ha nem is élő hitűek, régóta meglátták a szülővé válás során, hogy maga az emberi lét egy sajátos misztérium. Megmagyarázhatatlan csoda. Illyés Gyula naplójában is olvasható egy ilyen jelenet. Első (és egyetlen) gyermeke mintegy kétéves: már lehet vele kommunikálni. S mégis újra és újra felbukkan benne a gondolat: „El, létezik igazán ez a Mariska? Gondolja Mariska atyja kaijai közt Mariskával. A dolog olyan elképzelhetetlen számára, mintha egyszerre egy vers, mondjuk a Szép Ilonka vagy Pató Pál elevenednék meg, s lépne ki lábon a verseskönyvből. Mariska jó ideig semmivel sem volt több, mint egy ilyen alkotás. Vágy volt kezdetben, aztán szándék, aztán egy sereg tervezés, hogy mi fog történni, ha egyszer megszületik. Ez a »megszületik« Mariskára alkalmazva nem hangzott másként ebben a lakásban, mint ahogy egy tanulmányra vagy egy kötetre. Abban a lakásban elég nagyszámú cikk és fejtegetés született meg. Megszülettek és azután valahogy udvariasan félreálltak, semmi törődni való vagy néznivaló nem volt velük, illetve rajtuk. Az esemény, azáltal hogy megesett, már be is fejeződött, önmaga és a világ számára egyaránt. Mariskával semmi baj nem volt, amíg csak megszületett. A szó jelentett valamit, tapasztalat nélkül is el lehetett fogadni: Mariska léte tulajdonképpen a tapasztalat révén vált valószerűtlenné. Azáltal, hogy ellentétben a lakásban megszületett alkotásokkal, születése után is jelen maradt, sőt mozgott, nőtt, tevékenykedett, önálló életet élt... Mariska atyja magától a csodálatosan megelevenedett alkotástól megkérdezi: — Igazán élsz te? Isten bizony? - Igazán élek. Itten bizony — mondja az alkotás. Mariska atyja nem minden szorongás nélkül ad számot magának, hogy lelkében pontosan azok az érzelmek villognak át, amelyeket Goethe varázslóinasa érzett, amidőn észrevette uralmát a fellázított elemek felek. Mi lesz itt? — gondolja. A csodát nem lehet megérteni; csak — hitványul — megszokni lehet, s ezáltal mintegy házunk tájára szelídíteni. Mariska lényeg valószínűtlen marad. Elhihető emberré azáltal válik, hogy emberi lesz.”6 Igen, az ember egy termékenységet vállaló férfi és nő szeretetkapcsolatának a gyümölcse. A gyermek mögött tehát a házasság áll. A Gaudium et spes kezdetű zsinati dokumentum megfogalmazza a házastársi szeretetet,7 ám hogy mit is jelent a házasság szent volta s annak mi a tartalma, az külön kifejtést érdemel. Egyik teológusunk — külföldi szerzők írásainak összegzéseként — az alábbi hét pontban ragadja ezt meg. 3 KEK 2202. 4 KEK, Kompendium, 456. Erdő, P., A család Isten tervében, Katekézis a család évében, Szent István Társulat, Budapest 9. 6 Illyés, Gy., Naplójegyzetek 1929-1945, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1986, 304—305. 7 GS 48. TEOLÓGIA 20 116
