Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Erdő Péter: A templomok építésének püspöki engedélyezése
ERDŐ PÉTER A templomok építésének püspöki engedélyezése A püspöki engedély szükségességének okát Jósé Tomás Martin de Agár abban látja, hogy a templom szent hely és minden hívő számára nyitva áll.74 A szent helynek az 1205. kánon szerint két ismérve van: az istentiszteletre vagy a hívők temetkezésére szóló rendeltetés és a liturgikus könyvek szerint végzett felszentelés vagy megáldás. Nem elvont értelemben vett rendeltetésről van szó, hanem arról, hogy az adott helyet az illetékes egyházi hatóság rendeli istentiszteleti (vagy temetkezési) célra.75 A helyi egyház (részegyház) liturgikus élete, sőt minden egyes liturgikus ünneplés, különösen az eukarisztia szoros kapcsolatban van a megyéspüspökkel. Az ő feladata - illetékességének határain belül - szabályokat kiadni a liturgia témájában (838k 4. §).76 A megyéspüspököt az eukarisztia végzésének helyéről, és így a templomok építéséről való rendelkezés nem pusztán ember alkotta tételes jog szerint illeti meg, hanem hozzátartozik ez a feladat a Krisztustól adott apostoli küldetés teljességéhez. Az apostolutódi tisztséget a püspökszentelés közvetíti, a vele kapcsolatos egyházkormányzati hatalmat viszont a kánoni küldetés (pl. megyéspüspöki kinevezés) teszi konkrétan gyakorolhatóvá.77 A hivatalban lévő megyéspüspök a rábízott részegyházban Krisztus nevében gyakorolja kormányzati feladatát, nem pedig mint a római pápa helynöke.78 Ezért feladatkörének teológiai természeténél fogva a megyéspüspököt egyházmegyéjében megilleti mindaz a saját, rendes és közvetlen hatalom, amely lelkipásztori feladatának gyakorlásához szükséges (38 lk 1. §). A liturgia pedig, különösen azonban az eukarisztia nem magánténykedés, hanem Krisztus és az egész egyház cselekménye (840k; 899k 1. §). Tehát az eukarisztia és általában a liturgia hivatalos, nyilvános, publicus jellegű az egyházban. A megyéspüspöknek sajátos teológiai küldetése és szerepe van a rábízott részegyházban. Ez különösen is kiterjed a liturgia területére. Ebből következik a püspök joga és kötelezettsége a liturgia helyének meghatározására. Az eukarisztikus gyülekezetben (synaxis) ugyanis Isten népe kap meghívást, hogy gyűljön egybe a püspök vagy az ő tekintélyétől függő pap elnökletével, aki Krisztus személyében cselekszik (899. k. 2. §). Az istentiszteletre rendelt hely létesítéséhez — akkor is, ha az csupán kápolna (óratórium) vagy magán házi kápolna (sacellum privatum) — előzetes ordináriusi engedély szükséges. A kápolna egy közösség vagy a hívők egy csoportja istentiszteleti céljaira szolgál. Létesítését az az ordinánus engedélyezheti, akinek az adott közösség vonatkozásában rendes végrehajtói hatalma van.79 Szerzetesház kápolnájához ugyan a saját ordinárius (134. k. 1. §) adhat engedélyt, de a ház létrehozásához az egyházmegye területén a megyéspüspök előzetes írásbeli engedélyére van szükség (609. k. 1. §), akár csak a templom építéséhez. Magán házi kápolnát viszont csak a helyi ordinárius engedélyével lehet létesíteni (1226. k.; 134. k. 2. §). Ahhoz pedig, hogy az ilyen házi kápolnában - a püspökök saját kápolnáit kivéve — szentmisét vagy más liturgikus szertartást lehessen tartani, ugyancsak a helyi ordi74 Martín de Agár 804 (ad c. 1215). 75 Vő. Martín DE Agár 798 (ad c. 1205). C. 1205: „Loca sacra ea sunt quae divino cultui fideliumve sepulturae deputantur.” 76 Kuminetz Géza szerint „ha nem is közvetlenül a felszentelésből és a klerikusi állapotból ered (hanem tételesen a hivatalhoz tartóz[ik]...) a templomok építésének és gondozásának joga és kötelessége, mégis quasi klerikusi jognak és kötelességnek kell azt tekinteni a dolog fontossága miatt” (KUMINETZ 178). A fentiekből azonban kitűnik, hogy a templom építésének engedélyezése nem is csak általában klerikusi, hanem sajátosan megyéspüspöki feladat, mely nem csupán egyházi rendelkezésen, hanem az apostolutódi tisztség és az egyház, valamint az eukarisz- da alapvető teológiai kapcsolatán alapul. 77 Conc. Vat. II, Const, dogm. Lumen gentium, Nota explicativa praevia nr. 2. 78 Vö. Conc. Vat. II, Const, dogm. Lumen gentium 23 és 27; decr. Christus Dominus 8a. 79 Vö. Martín de Agár 810 (ad c. 1223); vö. 608. k. és 733. k. 2. §. EOLÖGÍA 2012/1-2 10
