Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A temető mint szent hely
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A temető mint szent hely vallású emberek elleni atrocitások idején. Ez a státus a legtöbb esetben, a középkorban, de még a II. világháború idején is nagyon sokaknak menedéket nyújtott. Jelenleg az egyes országok lelkiismereti és vallásszabadsági rendelkezései, valamint a Szentszék és az egyes államok közötti nemzetközi szintű megállapodások igyekeznek biztosítani a szent helyek sérthetetlenségét, úgy, hogy a szent helyeken belül az egyházi tekintély törvé- nyesen és szabadon rendelkezhessen.5 2. A TEMETŐ MINT SZENT HELY A keresztényeknek kezdetben nem voltak önálló temetői,6 azonban a temetési kultusz- ban eltértek a pogányok temetkezési szokásaitól.7 Decius császár 249. decemberi rende- letére meginduló keresztényüldözés8 megváltoztatta az addigi keresztény temetkezési gyakorlatot,9 amely az egyházi temetők kialakulását jelenti.10 11 Ennek ellenére a kereszté- nyék is megtartották a római jog előírásait a városon kívüli temetés tekintetében. Az egyházi gyakorlat a IV—VI. században fokozatosan mellőzte a temetésre vonatkozó ró- mai törvényeket, így a keresztény temetők megjelentek a városon belül, közvetlenül a templom mellett.11 Jól látszik, hogy az egyház felfogása a ״szent hely” tekintetében tar- talmilag lényegesen eltért a római jog által vallott meggyőződéstől. A temető mind- kettőben szent helynek számított, azonban a római jogban a rés religiosa kategóriába so- rolt, és az ״istenekre bízott” holttestek, vagy azok maradványainak, illetve magának a sírnak a védelmét biztosította ez a szent jelleg.12 Az egyházi temetők viszont ténylegesen az egyháztól megszentelt területet jelentettek, ahol az egyházra bízott, az eukarisztikus közösségben — azaz Jézus Krisztussal közösségben — nyugszanak az elhunytak. Nem vé- leden tehát, hogy az egyházfegyelem is hasonló álláspontot foglalt el a halottak nyughe- lyének, illetve tetemének megsértőivel vagy meggyalázóival kapcsolatban, mint azt a ró- mai jog is szabályozta. Az elhunyt azzal, hogy az egyház által megszentelt földbe került, a templom és az eukarisztia közelébe, továbbra is az imádkozó közösség tagja maradt. Az evilági élő, és a meghalt és eltemetett hívek összetartoztak, amely összetartozást az egy- másért való közbenjárás jelenítette meg. A temető ennek alapján ugyanolyan szent helynek minősült, mint a templom, ahol szintén a hívők vannak jelen. A középkorra a temetők már a város temploma mellett he- lyezkedtek el.13 Olyannyira, hogy — amint Philippe Aries megjegyzi — ekkorra a köz5 Vö. pl. SzuROMl, Sz. A., A vallásszabadság érvényesülése a spanyol jogban az állami egyházjogot érintőjogszabályok és a nemzetközi megállapodások alapján, in Kánonjog 4 (2002), 29—48, különösen 35-36. 6 Erről tanúskodik a Szent Péter-bazilika alatt feltárt pogány nekropolisz is: KlRSCHBAUM, E., Az apostolfejedelmek sírjai (ford. Tűzkő, L.), Budapest 1987, 18—25; vö. Calza, G., Le necropolí delporto di Roma nell’Isola Sacra, Ro- ma 1940; BONOMI, L., Címeteripaleo-cristiani di Sofiana, in Rívista Archeologi Chretienne 40 (1964), 186—200. 7 Gaudemet, J., Église et cité, Paris 1994, 266. 8 Magyar Katolikus Lexikon II, 550—551. 9 Lex, P., Das kirchliche Begräbnisrecht historisch-kanonístisch dargestellt, Regensburg 1904, 14, 20-21; Lexikon des Mittelters I, 1804—1805. 10 Bonomi, L., Cimeteripaleo-cristiani di Sofiana, in Rivista Archeologi Chretienne 40 (1964), 186-200. 11 Vö. Gaudemet, J., L’Eglise dans l’Empire romain, Paris 1958, 34; Szuromi, Sz. A., A templom körüli temetkezés a középkori egyházfegyelem tükrében (12—13. század), in ״... a halál árnyékának völgyében járok ” A középkori templom körüli temetők kutatása (Opuscula Hungarica VI) (szerk. Ritoók, Á.-Simonyi, E.), Budapest 2005, 9—12. 12 Földi, A.-Hamza, G., A római jog története és institúciói, Budapest 1996, 271. 13 Szuromi, Sz. A., La discipline d’inhumation du XIIe et XIIIe siécle, in Rivista internazionale di diritto comune 13 (2002), 211-228. 230
