Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész
A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - 11. rész ROZSA HUBA Jézus a feltett kérdésre — ״Ha tehát Dávid Urának hívja őt (Messiást), hogyan lehet az ő fia?” (Mk 12,37 párh.) - nem ad meghatározó választ, a perikópa tehát nyitott krisztoló- giai jelentését vagy szándékát illetően.42 Jézus tehát az írástudók földi Dávid fiával a legmagasztaltabb Urat (κύριος) állítja szembe, a földi politikai messiási országgal a felmagasztalt Úr világfeletti eszkatologikus uralmát, amely az isteni uralomban való részesedés. A Dávid fia Messiás és a felmagasz- talt Úr közötti feszültséget a feltámadt Jézus oldja fel, aki a feltámadásban és a felmagasz- talásban, mint κύριος átveszi eszkatologikus uralmát Isten jobbján. A Zsolt 110,1 bizo- nyítékként való felhasználása, tehát Jézus feltámadásának és felmagasztalásának fényében történik.43 Az érvelés hátterében az a krisztológiai értelmezés áll, amely a Zsolt 110,1-et a felmagasztalás kijelentéseként fogja fel. Ennek lényege abban foglalható össze, hogy Krisztus Fiú és Úr mivolta a föltámadásban és fölmagasztalásban nyilvánul meg. Jézus mint Messiás földi tevékenységében Dávid fia, de igazi méltósága világfeletti kürioszként a föltámadásban nyer kinyilatkoztatást.44 Jézus kiiriosz titulusa a hellenista kereszténység- ben veszi eredetét.45 Összefoglalva a mondottakat, Jézusnak az írástudókkal folytatott vitájában a Zsolt 110,1 'alkalmazásával rámutat a Messiás valódi mivoltára, amely a föltámadás és felma- gasztalás fényében válik felismerhetővé. A Messiás nem más, mint az eszkatologikus uralkodó, a Küriosz, aki részese Isten világfeletti uralmának. 4. 2. Jézus az idők végén ítélkező Emberfia (110,1) A Zsolt 110,1 további krisztológiai alkalmazását Jézus főtanács előtti kihallgatásának je- lentében találjuk a szinoptikus evangéliumokban (Mk 14,53—64; Mt 26,57-68; Lk 22, 63-71). Jézus a főpapnak adott válaszában messiási mivoltát az ég felhőin eljövő és Isten jobbján ülő Emberfia alakjában fejezi ki (Mk 14,62; Mt 26,64; Lk 22,69). Szavai a Zsolt 110,1 és Dán 7,13 összetételből állnak.46 Jézus Messiás-királyi hatalma itt összekapcsoló- dik az Emberfia eszkatologikus ítélkező szerepével. Jézus főtanács előtti válaszának elemei az egyes szinoptikusok redakciójában különböző hangsúlyt kapnak.47 A három szinopti- kus elbeszélése közül Márk a legősibb és egy Márk előtti szenvedéstörténetre támaszko- dik.48 A teológiai kiértékelés alapjaként Márk evangéliumának a szövegét vesszük egy- bevetve a másik két szinoptikus elbeszélésével.49 42 Ez a megállapítás jól felmérhető azokban a válaszokban, ahogyan az egyes kutatók a perikópát krisztológiailag értékelik. A helyzet jó összefoglalását lásd: ÖAUTZENBERG, G., Psalm 110 im NT, 74—75. 43 Hahn, F., Christologische Hoheitstitel, 114—115; Breytenbach, C., Das Markusevangelium, Ps 110,1 und 118,22f. Folgetext und Prätext, in The Scriptures in the Gospels (BETL 131), Leuven 1997, 197—222, 205. 44 Hahn, F., Christologische Hoheitstitel, 260—262. 45 Uo. 115; Gnilka, J., Das Matthäusevangelium, 2. Teil, HThNT, 1988, 266. 46 A Zsolt 110,1 és a Dán 7,13 összekapcsolásának hátterét lásd Hengel, M., ״Setze dich zu meiner Rechten!” Die Inthronisation Christi zur Rechten Gottes und Psalm 110,1, in Le Tróné de Dieu (szerk. Philonenko, M.), Tübingen 1993,178-194, 158-177. 47 A három perikópa redakciótörténeti kiértékelését lásd Pesch, R.-Kratz P., So liest man synoptisch 7. Passions- geschichte Zweiter Teil, 76—87; a Zsolt 110,1 szempontjából feldolgozva Gourges, M .,Ala droit de Dieu, 127-161. 48 Dautzenberg, G., Psalm 110, 76; Pesch, R., Das Markusevangelium, 2. Teil, 427-428. A Márk előtti szenve- déstörténetről bővebben lásd a kommentár 1—27. oldalán: Exkursus. Die vormarkinische Passionsgeschichte. 49 A teológiai kiértékelést lásd: Dautzenberg, G., Psalm 110, 75-79; Hahn, F., Christologische Hoheitstitel, 128-129, 181—183, 288-289; Stuhlmacher, P., Biblische Theologie des Neuen Testaments, Band 1, 114-117; CULLMANN, O., Christologie des Neuen Testaments, Tübingen, 19664, 118-122. 87
