Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Puskás Attila: A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - I. rész
böző isteni kompetenciák részleges átfedései, s ennek nyomán az istenek féltékenysége és érdekösszeütközése. így a vallásos kötelezettségeit teljesítő ember bizonytalan lehetett azt illetően, hogy nem válik-e az isteni illetékességek összeütközésének áldozatává. To- vábbi problémát jelenthetett az a körülmény, hogy az istenek rászorultak az emberek tiszteletére. Az eredetmítoszok rendre arról beszélnek, hogy az emberiség azért keletke- zik, hogy legyenek alattvalóik az isteneknek, akik nekik szolgálnak, áldozatot mutatnak be, s ezáltal az istenek élete megújuljon. Ez történik a rítusokban, melyek megismétlik az isteni eredetet, melyben a világ és az istenek keletkeztek. Az istenek ezért önmaguk miatt ügyelnek arra, hogy az emberek tiszteljék őket, s a mítoszok szerint szigorúan megbüntetik a vallási kötelességüket elmulasztókat. A vallási gyakorlatok teljesen átjár- ták az emberek életét, de a vallásosság kevésbé jelentett belső, személyes áhítatot, beállí- tottságot, mint inkább a vallási kötelezettségek teljesítését (vö. római pietas fogalma). Néhány megjegyzést érdemes a politeista vallások toleranciájára vonatkozóan is tenni. Általános megállapításként elfogadható az a kijelentés, hogy׳ az ókori politeista vallásokat viszonylag nagyfokú tolerancia jellemzi. Ahogy az istenek elviselik egymást és az idegen isteneket, úgy a vallások is türelmesek egymáshoz, sőt igyekeznek megfeleltet- ni saját isteneiket az idegen istenekkel, vagy akár a saját panteonjukba felvenni őket. Bár a politeista vallások uralta ókor tele van erőszakos cselekményekkel, az egyiptomiak, gö- rögök, rómaiak és a közel-keleti népek rengeteget háborúznak s e harcokban isteneik is résztvesznek, a szoros értelemben vett vallásháború jelenségével nem találkozunk. Jólle- hét az ellenség feletti győzelmet úgy értelmezik, mint a győztesek által tisztelt istenek győzelmét a legyőzött nép istenei fölött, s a győzelem megünnepléséhez csatlakozhat akár vallási motivációjú erőszakos cselekmény is, mégsem indítanak háborút kifejezetten abból a célból, hogy egy másik vallást, vagy istenséget győzzenek le. Ugyanakkor azt is fontos látni, hogy itt a toleráns magatartás alapja nem az egyén lelkiismereti szabadságé- nak.és méltóságának az elismerése, és megvannak e toleranciának a jól körvonalazott ha- tárai. Ezek a határok akkor válnak láthatóvá, amikor egy vallás követői szembekerülnek a politeista eszmei keretrendszerbe illeszkedő politikai teológiával, vagyis nem vesznek részt a többistenhit által meghatározott hivatalos állami kultuszban. A keresztények üldöztetése a római birodalomban az első három évszázadban poli- tikai-vallási indíték alapján történt.40 Azzal vádolták őket, hogy ateisták, mivel nem hit- tek a mítoszok isteneiben, nem voltak hajlandóak áldozatot bemutatni a birodalom vé- dőisteneinek és az isteni császár képe előtt, ezért a birodalom ellenségeinek tekintették őket. Az apologéták igyekeztek tisztázni, hogy a keresztények egyistenhite nem vészé- lyezteti a római birodalmat, hisz a keresztények jó adófizető állampolgárok, betartják a törvényeket és tisztelik a királyokat.41 Ez a védekezés azonban hatástalan maradt. A poli- teista vallásnak a mitikus teológia szintjén mutatkozó nagyfokú toleranciáját - minden isten szabadon tisztelhető, minden vallás gyakorolható - nem találjuk meg a politikai teológia szintjén, ahol a birodalom minden lakója számára, bármilyen vallás követője le- gyen is, szigorú szankciók mellett előírt a hivatalos állami kultuszban való részvétel, az isteni császár képe előtti áldozatbemutatás. Az uralkodó istenítésének előírása, s ezzel A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz- I. rész PUSKÁS ATTILA 40 A hithü zsidók üldöztetése a szeleukida IV. Antiochusz Epiphanesz alatt a Kr. e II. század közepén a kereszté- nyüldözéshez hasonlóan politikai-vallási okok alapján történt (vö. Makk 1-2). A Kr.u. I. századvégi, Domitia- nus császársága alatt Kis-Azsiában lezajlott keresztényüldözés a háttere a Jelenések könyve történelemteológiájá- nak és apokaliptikus eszkatológiájának. 41 Vö. Szent Jusztinosz, I Apológia, VI, 1-2; IX, 1; X, 1; XVII, 1-3, in A II. századi görög apologéták, Ókeresz- tény írók 8, (szerk. Vanyó, L.), SZÍT, Budapest 1984, 67-70; 77-78. 75
