Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Puskás Attila: A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - I. rész
Alexandriai Philón és a keresztény apologéták írásaikban a ״monarchia” szót használják, melyen Isten egyedüli királyi uralmát értik a kozmosz és a népek, elsődleges és sajátos értelemben az ószövetségi választott nép, illetve az egyház felett. Az egy Isten királyi egyed-uralma egyfelől teremtésteológiai-metafizikai jelentést hordoz: Isten azért tud egyedüli és egyetemes uralmat (monarchia) gyakorolni a kozmoszban, igazgatni és fel- ügyelni mindent, mert egyedüli eredete, egyetlen archéja mindennek, ami létezik. Más- felől a ״monarchia” kifejezés etikai-politikai jelentéstartalommal is rendelkezik: az egy Isten ^z igazságos társadalmi együttélés rendjét biztosító egyetlen, végső törvényhozó, akinek a hívő ember engedelmességgel tartozik.4 A ״monoteizmus” kifejezést elsőként a felvilágosodás korában, Henry More (1614-1687), a cambridge-i platonikus filozófus használta a bibliai, ill. a keresztény isteneszme megjelölésére, melyet így akart megkü- lönböztetni a deista és panteista jellegű egyistenfelfogásoktól, melyek nem tudják ér- vényre juttatni az egy Isten személyességét és a Teremtő-teremtés közötti lényegi kü- lönbséget.5 A ״monoteizmus” kifejezésnek itt exkluzív, apologetikus jelentése van, mely a sajátosan bibliai egyistenhit tartalmát hivatott kifejezni. Ugyanakkor hamarosan meg- jelent a ״monoteizmus” tágabb, inkluzív értelmű használata. Ilyen jelentéssel ruházta fel a fogalmat Henry Bolingbroke (1678—1751), aki a ״legfőbb lény egységét” és ״minden dolgok első értelmes okát” jelölte ezzel a szakkifejezéssel. Szerinte a monoteizmus az is- tenhit természetes és ésszerű formája, melyet már Thales és az óegyiptomi vallás is is- mert. A későbbiekben a kétfajta szóhasználat párhuzamosan élt tovább, s e nem tisztázott kettősség nemritkán hozzájárult a monoteizmussal kapcsolatos viták eredménytelensé- geihez.6 A monoteizmussal szembeni kortárs kritikákban is sok esetben egybemosódik a két jelentéstartalom. A bírálatok elsődlegesen a bibliai egyistenhittel szemben fogalma- zódnak meg, de ezt gyakran azonosítják a monoteizmus tágabb jelentésével. Az újkori vallástörténeti kutatás alapvetően két egymással ellentétes gondolkodási modellt dolgozott ki, melyek keretében történetileg elhelyezte a különböző vallási forrná- kát és értelmezte, sőt értékelte egymáshoz való viszonyukat. A hanyatlás modell szerint, melyet a romantika különösen felerősített, a vallások történetének kezdetén a monoteis- ta illetve ősmonoteista vallás áll, melynek elfajulása, dekadenciája révén jöttek létre az egyéb vallási formák, köztük a sokistenhit, a politeizmus.7 A fejlődés modell szerint, me- lyet a felvilágosodás haladáseszméje határozott meg, a vallások történetének kezdetén primitívebb vallási formák léteztek (animizmus, fetisizmus stb.), ezeket váltotta föl a po- liteizmus, melyet végül a monoteizmus múlt felül, mint a vallási fejlődés legmagasabb stádiuma.8 A két szembenálló modellben közös, hogy a monoteizmust, álljon akár a valPUSKÁS ATTILA A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz -1. rész 5 Vö. PETERSON, E., Der Monotheismus als politisches Problem, Leipzig 1935, különösen: 21-42. Peterson hangsú- lyozza, hogy Philón az ״isteni monarchia” kifejezést és fogalmat az alexandriai diaspóra hellén műveltségű zsidó- ság tanítói hagyományából meríthette. Erre utal többek között az Egyiptomban keletkezett 3. Makkabeus könyv szóhasználata, melyben egy ima ״monarchoszként” szólítja meg Istent (c, 2,2). s More, H., An explanation of the grand mystery of godliness, London 1660. Vö. HÜLSEWIESCHE, R., ״Monotheis- mus” art. in HWPh, Bd. 6., 142-146. 6 Bolingbroke, H. St. J. V., Works 4, London 1754. 7 Néhány példa egy ilyen vallástörténeti koncepcióra: Voss, G. J., De theologiagentili etpsychologia christiana, sive de origine acprocessu idololatriae, Amsterdam 1642; Lang, S. A., The Making of Religion, London 1898; Schmidt, W., Der Ursprung der Gottesidee, Münster 1912—1955. Vö. Äke V. Ström, ״Monotheismus” art., in TRE, Bd. 23, 233-235; Paus, A., ״Monotheismus”, in LThK Bd. 7, 421-423; Stolz, Fr., Einführung in den biblischen Mono- theismus, Darmstadt 1996, 6—12. 8 Példák a fejlődés modellre: Bergie, N. S., L’origine des dieux du paganisme, Paris 1767; Tylor, E. B., Primitive Culture, London 1871. Ugyanezt a modellt vette át és építette be saját vallásfilozófiájába David Hume, Jean- Jacques Rousseau és August Comte. 66
