Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka
KUMINETZ GÉZA Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka kiegészítésül, így pl. [...] erős emocionalitás az erős önuralomhoz. Ugyanígy egyesíti magában a személyiség legmagasabb fejlettsége a legfőbb életbátorságot, a saját egyéni létezésének igenlését és elhatározásainak lehető legnagyobb szabadságát a lehető legered- ményesebb alkalmazkodással a környezethez és az egyetemes adottságokhoz. Hasonló ehhez a meghatározottságnak és szabadságnak egysége, az önmeghatározottság, amit Kant nyomán autonómiának neveznek. [...] O a szintetikus ember [...] az ösztönösség- nek és tudatosságnak, [...] a vitalitásnak és szellemiségnek egysége. Egyesülnek benne [...] klasszicizmus és romantika, transzcendentizmus és valóságérzék, idealizmus és realizmus, vita contemplativa és vita activa. [...] a humor tényezői sem hiányoznak belőle.” A vallásosság és a világnézet viszonya: Úgy fogalmazhatjuk, hogy a világnézet vallá- sós színezetet ölt, s a vallás maga a világnézet. Gyökere az ember értelmes volta. A te- remtés teremtőt követel, aki az abszolút értékek ősforrása. Az okozat okot kíván. A ״cél gondolata felteszi a végcél eszméjét. A múlandóságot az örökkévalóságra, a változást a változatlanra, az esetlegest a szükségképpenire, a végest a végtelenre, a feltételest a feltét- lenre, a korlátozottat a korlátlanra, a részt az egészre, a sokat az egyre, a tökéletlent a tö- kéletesre vonatkoztatva vagyunk képesek felfogni. Nincsen relatívum abszolútum nélkül: ez az intellektuális alapbelátás az Isten-eszme eredete, ezen alapulnak az Isten-bizonyítá- sok is. [...] Tudom továbbá, hogy önmagamat nem én teremtettem, noha szabadsággal rendelkezem. Aki teremtett engem, az közelebb áll hozzám, mint önmagam. Amikor szabad vagyok, egészen önmagam vagyok, akkor sem vagyok tehát egészen önmagam és önmagámé. Ez a gondolatmenet aztán vagy dachoz vezet a létezés gyökerével szemben, vagy pedig bizalomhoz és odaadáshoz a Megfoghatatlan iránt.” Ezért a legrégibb vahás a monoteizmus. Ennek elfogadása, mivel komoly etikai követelményt támaszt, elbukhat az ember bűnre hajlásán. Ebből az elutasításból keletkeztek a pogány vallások, a politeiz- mus, a fétisizmus és az animizmus. A vallásnak ez az általános emberi intellektusban gyö- kerező mivolta kellően magyarázza azt a tényt, hogy miért nincsenek és nem is lehetnek teljesen vallástalan emberek. Ha pedig a vallásosságot elnyomjuk, tévelygés, babona, ok- kultizmus lép helyére pótlék gyanánt. Mindebből az következik, hogy a vallás elszakít- hatatlan a világnézettől. A vallás elutasítása, pl. ateizmus is világnézeti, tehát vallási jellegű állásfoglalás. A katolikus vallásban látja az ember vallási életének a teljes kiteljesedésének lehetőségét, s azt is állítja, hogy más vallások fő problémáinak az értelmes feldolgozása sem lehetséges a keresztény felfogás nélkül. A világot nézhetjük politikai szemmel, s ez a szempont valamely világnézetben ténylegesen vagy elméletileg is túlsúlyra juthat (mint ahogy az utóbbi századok törté- nelme bizonyítja), de mindenesetre ez a vonás szerves eleme a világnézetnek. A politikai életnek és a társadalmi berendezkedésnek megvan tehát a világnézeti alapja, követkéz- ménye. Mármost attól függően, hogy valamely politikai meggyőződés vagy értékelés realisztikus, vagy csak ábránd, úgy beszélhetünk valóságos politikai világnézetekről és utópiákról. Ez utóbbiak igen változatosan fordulnak elő: vannak olyanok, melyek a je- lenben megvalósíthatatlanok, de előre megsejtik és megrajzolják a jövőt. Másfajták át- menetet képeznek az egyszerű politikai programhoz és javaslathoz, akár megvalósítják azt, akár nem. Mások pedig az ész cselét alkotják, afféle ״mozgatóerők a politikában, de az a berendezkedés, amit esetleg kialakítanak, szükségképp eltérő lesz attól a politikai eszménytől és meggyőződéstől, amit hirdetnek. Vannak továbbá utópiák, melyek koruk és népük államának hibáit ostorozzák, átmenet gyanánt a politikai szatíra felé, és ismét mások, amelyek koruk időszerű politikai eszméit ábrázolják és megvalósításuk előkészí- tői. [...] Utópiák és realisztikus politikai világnézetek között pontos határvonalat húzni 2011/1-2 58
