Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka
Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka KUMINETZ GÉZA a halál vigasztalansága kikerülhetetlen. A nihilizmus okai között találhatók a jaspersi ha- táresetek, épp azért, mert kétségbeejtőek. Van egy határ, amin túl minden átmegy ellen- tétébe. így ,,az előmozdítással szemben áll a gátlás, az akarással a nem akarás, a céllal és értékkel a vétek és a véletlen, az igazsággal a logikai ellentmondás. [...] A gondolkodás- ban a határesetek, mint antinómiák jelentkeznek. A gondolat ilyenkor mintegy fel van akasztva két ellentét között, amelyek egymást kizárni látszanak”. Ilyen a szubsztancia és az akkcidens fogalompár, mivel ami változik, az már változatlan. És itt az ellentmondás. A társadalomban a szabadság és a szervezettség is ilyen ellentét. Vannak aztán az ún. ér- tékkonfliktusok, mint sajátos antinómiák, amikor egyenlő magas, de egymással ellenié- tes értékkövetelmények ütköznek. Pl. amikor szinte csak két bűn között választhatunk; az érzelmi életnek is megvannak az antinómiái, ezek a már említett ambivalenciák; sőt, magának a személynek is lehetnek egymással ellentétes tulajdonságai. Ezek mármost ho- gyan visznek a nihilizmusba? Úgy, hogy ha valamely világnézetet követek, akkor ,,min- dig újra és újra ellentmond eredeti véleményemnek és szándékomnak a megvalósulásánál a tényleges tapasztalás. Pl. egyenlő jogokat akarok adni az embereknek, és más formák alatt egyesek újra hatalmat nyernek a többieken”. Itt állandó és kiábrándító a csalódás, vagy épp a csalódás elkerülésére tett kísérlet a nihilizmus. A nihilizmusnak fajai közül a legkézenfekvőbb és mindennapos: a munka nihiliz- musa. Ennek lényege az, hogy tömegek végeznek óriási munkát a puszta létezésért, vagy a hatalom megszerzésének vágyából, de ennek a munkának nincs közvetlen köze a tényleges szükségletekkel. Itt a munkának nincs értelme és célja; ez az életérzés szükség- képp kelti életre az élvezetek intézményrendszerét, mint a fájdalmat enyhítő pótszert. Az antinómiák harapófogójából hat módon lehet kiszabadítani a világnézetünket, közülük kevés kínál valódi megnyugvást. 1) A feszültség viselése és kihordása helyett vá- laszthatja az ember az ellentétekkel való megalkuvást. Ez a nyárspolgári langyosság. 2) Az egyik oldal kizárólagos igenlése a másik hasonló tudomásul nem vétele mellett. Ez a fanatikus választása. 3) Utópiába is lehet menekülni, képzeletbeli megoldásokról lehet ábrándozni, illetve azok megvalósításán heroikusán fáradozni. 4) Az ellentétek misztikus egységének hite is megoldást kínál: itt az ellentétek Abszolútumban való magasabb egy- ségbe emeléséről van szó. Ez a paradoxonokban való gondolkodás. 5) A humor: mely felfedi, hogy olykor maga a rossz előzményeiben vagy következményeiben valami jót szolgál. 6) Végül a részvét is legyőzheti a nihilizmust, azt a nihilizmust, mely ״az emberi hitványságról szerzett tapasztalás szülötte. A szégyentől és az önmagától való undorodás- tói lesújtott embert, aki beismeri az emberiség hazugságait, az a felismerés vezetheti el a részvéthez, hogy a szégyenben mindnyájan egyenlők vagyunk”. A nihilizmus legyőzé- séhez végeredményben igazi alázat, szeretet, és ezek önfeledtsége, odaadása szükséges. A világnézetet befolyásoló tényező a szenvedés tényével való szembenézés és ered- ménye. Ez nemcsak az értelmet, vagy az érzelmet, hanem az akaratot is érinti. Bár leg- mélyebben talán az érzelmi életre van hatással. Minden feszültség átélése egyfajta fájdalom, szenvedés, s állandó kísérője életünk- nek, ezért nincs olyan világnézet, mely kihagyná ezt a problémát. Az alábbi állásokat foglalhatja el vele szemben az ember: 1) A szenvedés felesleges rossz, tehát a) előle me- nekülni kell. Ez az élet célja, a szenvedés elől való menekülés, nem a boldogság akarása, hanem a szenvedés kiküszöbölése (buddhizmus), b) a szenvedésbe bele kell törődni, re- zignáltan. Nincs értelme a szembeszállásnak, nincs értelme a menekülésnek sem, a szén- védés kikerülhetetlen. Ezek a felfogások nem heroikusak, nem igenük a szenvedést. 2) A perfekcionizmus viszont azt állítja, hogy a szenvedés kikerülés éppúgy nem célja az életnek, mint a gyönyör keresése, mivel a tökéletesedés túl van a gyönyör—fájdalom két55
