Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka
KUMINETZ GÉZA Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka Noszlopi László 1901-ben született Budapesten és 1990-ben halt meg. A Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófia-pszichológia szakot végzett, s mindkét témában doktorált, majd az egyetem magántanára lett, illetve a Pedagógiai Szeminárium Lélektani Laboratóriumát vezette 1948-ig. Itthon Kornis Gyula és Pauler Ákos, majd Ranschburg Pál és Szondi Lipót tanai hatottak rá sajátos erővel. Külföldön Berlinben Eduard Speng- ler, Münchenben Dietrich von Hildebrand tanítványa volt, és megfordult Jénában is. A kommunizmus uralomra jutása után - hithű katolikus lévén - mellőzött lett, nem ma- radhatott az egyetemen. Mindazonáltal élete végéig megőrizte szellemi érdeklődését és frissességét tudományterületei tanulmányozása tekintetében. 2. FŐBB KUTATÁSI TERÜLETEI Öröksége gazdag és sok területet foglal magába: a szeretet bölcseleti és pszichológiai vizsgálata, az okkultizmus, a mágia, ajellem és viselkedés, az emberi sors alakító ténye- zői, a világnézet kialakulása lélektani alapjainak kutatása mind élénken foglalkoztatták. Kutatásainak spektruma széles, akár a filozófiában, akár a pszichológiában: ״Egyfe- lől az erkölcsi erényekkel, a szubjektív jósággal, másfelől a világnézetek lélektanával, er- kölcspszichológiával, erkölcstipológiával foglalkozott, de érdeklődése kiterjedt a lélek- tan pszichoanalitikus, mélylélektani irányzatára is. [...] Az etikában az értékelméleti abszolutizmus és az érzelmi értékmegismerés tanítását vallja. Hangsúlyozza, hogy az er- kölcsiség bensőséges: az etika értéke nem puszta szín és máz a lélek alkatán, hanem át- hatja a szerinte legbensőbbet és a legtitkosabbat. Etikailag szerinte az az értékes, amiről megérezzük, hogy szűkebb, magasabb En-ünk azonosítja magát vele. A kollektív érzelmek feltételezésével Max Scheelert követte, de Kantot is szemmel tartotta, ki a gyakorlati ész primátusát hirdette, ám mindkettőjükön túlhaladt a szeretet középpontba állításával. Ha áttekintjük műveinek listáját, az a benyomásunk támad, hogy voltaképp egyetlen nagy témát járt körül egész életében, egyetlen fogalomra építette filozófiai mondanivalóját: a szeretetre. Szerinte a szeretet átjárja, át kell járnia életünket ahhoz, hogy valamihez vonzódni és ezáltal bármit is megismerni tudjunk, ahhoz, hogy jót cselekedjünk, ahhoz, hogy éljünk. A szeretetnek sokféle válfaja van, köztük a moralitás teljességét jelentő sze- retet: Az értékkel való ilyen egyesülést, az érték szeretetét, mint a moralitás teljességét, tökéletes vagy szintetikus szeretetnek nevezzük. A többi szere te tfaj tát a specifikus szere- tethez, az erényekhez sorolja, köztük az emberek közötti érzelmi vonzódást, a jót akaró gondoskodást és ragaszkodást. Erkölcsi szeretet-tanát Pauler Ákos redukciós módszeré- nek segítségével építi fel. Előbb - főképp a történelemből - összegyűjti a leírandó anyaa kézírásból, in: Katolikus Szemle 51 (1937), 83—92; A Magyar Katolikus Lexikon Noszlopi László cím alatt egyéb írásait is említi: Etika és pedagógia (Előadásai alapján jegyezte Molnár Gyula), Budapest 1935; Metafizikai világprob- lémák (JánosiJózseffel és Brandenstein Bélával), Budapest 1935; A szellem vádlója. Ludwig Klagesfilozófiája, Budapest 1936; Pályaválasztási tanácsadó, 1938; A nemzeti öntudat és a gyermek, 1939; A pályát választó jovárosi ifiúság hivatás étosza, Budapest 1940; Impulzivitás és lelki mélység vizsgálata a gyermek és ifiúkorban, 1940; A törtető, Budapest 1936; Ösztön, érzelem, törekvés, akarat, Budapest 1942; A házasság válsága és a mai magyar ifiúság szexuális forradal- ma, Budapest 1935. Vő. Magyar Katolikus Lexikon IX (főszerk. Diós, I.), Budapest 2004, 839. A sorselemzésről szóló munkája elején G. Donáth Blanka további tanulmányokat említ: Noszlopi, L.—Volosin, Szondi ösztön- diagnosztikai teszt (10profilos technika) 1968 és 1972 (jegyzet); Wesen und Formen der Liebe, (E. Szirmayval), Stutt- gart—New York—Buenos Aires 1984. Vő. Noszlopi, L., Sorselemzés és kísérleti ösztöndiagnosztika. A Szondi-file ösztönlélektan teljes ismertetése, Budapest 1989, G. Donáth Blanka bevezetése 12. oldal. 40
