Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Biblia és ökumenizmus. Reflexiók XVI. Benedek pápa Verbum Domini kezdetű apostoli buzdítása nyomán
Biblia és ökumenizmus. Reflexiók XVI. Benedek pápa új apostoli buzdítása nyomán KRANITZ MIHÁLY 1. AZ EGYHÁZAK ÉS A SZENTÍRÁS Istennek egyetlen élő és örök szavát az egyház kétezer éves történelmében különféle- képpen használták és értelmezték, mely nem egyszer szakadásokhoz vezetett. Az Oszö- vétségben külön tekintélye volt a törvénynek és a próféták írásainak, melyet a papokra bíztak. Tudjuk, hogy amikor a babiloni fogságból hazatértek, újra megtalálták a szent iratokat, és felolvasták a népnek, ״a nép sírt, amikor a törvény szavait meghallotta” (Neh 8,9). Jézus szava ugyanígy szíven találta az embereket, amit fel is jegyeztek: ״Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.” (Mk 1,22) Az emberi gyengeségből fakadó eltérő magyarázatok azonban más és más hangsúlyt adtak ugyanannak a Szentírásnak. Jóllehet az istentiszteletben min- dig is fontos szerepe volt Isten Szava felolvasásának, ám a reformációból származó egy- házak saját identitásuk és tanításuk alapját egyedül a Szentírásban határozták meg (sola scriptura-eÍv). Nem vették figyelembe a korábbi évszázadok egyházi gyakorlatát, mely a legszorosabban összekapcsolta a Szentírást és az áldozatbemutatást. Az elmúlt fél év- ezredben a protestáns egyházak inkább hangsúlyozták Isten Szavának a tekintélyét, míg a római katolikus egyházban - az előbbit nem tagadva — nagyobb figyelmet szenteltek Istennek az eukarisztiában való jelenlétére. XIII. Leó pápa 1893. november 18-án adta ki a Providentissimus Deus kezdetű kör- levelét a Szentírás tanulmányozásáról. A tanítóhivatali megnyilatkozás áttekintette a bib- likus tanulmányok történetét az egyházatyáktól a XIX. század végéig. Elítélte a raciona- lizmus és a radikális kritika tévedéseit, és meghatározta a Szentírás tanulmányozásának alapelveit. A pápa ebben az iratban kifejtette, hogy az igazi tudomány nem állhat szem- ben a Szentírással. S míg elfogadta, hogy a Szentírás szövegét leírók téveszthettek, ad- dig elítélhette azt a vélekedést, hogy a Szentírásnak csak bizonyos része tévedhetetlen.4 Az enciklika kritikus megfogalmazása a liberalizmus jelenségének köszönhető, de nem zárta ki az új lehetőségekben rejlő pozitívumokat sem.5 Pontosan ötven évvel később XII. Piusz pápa 1943. szeptember 30-án adta ki a Divino Afflante Spiritu kezdetű körle- veiét, amely már a szentíráskutatásban alkalmazott új módszerek megismerésére buzdít.6 A Szentírással foglalkozó teológiai és tudományos kutatások azonban a XX. század folyamán oda vezettek, hogy katolikusok és protestánsok megközelítőleg ugyanazt vall- ják a Biblia jelentőségéről. A katolikusok a jeruzsálemi biblikus iskola alapításával, vala- mint a qumráni tekercsek megtalálását követően (1947) az új kritikai kiadások megjele- nésével nagy teret szenteltek a szentírás-magyarázatnak is. A II. Vatikáni Zsinat során (1962-1965) az evangéliumos könyvet, tehát az Úr Szavát tartalmazó Szentírást ünne- pélyesen trónusra helyezték, mindenki által látható módon. Ez a beszédes jel nagymér- tékben elősegítette a római katolikus egyház és a többi egyház kapcsolatának a fejlődé- sét. Isten Igéjének primátusát senki nem kérdőjelezte meg, sőt mintegy tájékoztatási és vonatkoztatási pontként szem előtt tartva meghatározta a zsinat lefolyását és határozatai4 Laghi, P., Chiesa e Sacra Scrittura: un secolo di magistero ecclesiastico e studi Biblici: Mattinata in commemorazione di due encicliche, ״Providentissimus Deus” del Papa Leone XIII (1893) e ״Divino afflante Spiritu” del Papa Pio XII (1943), Subsidia Biblica 17, Pontificio Isdtuto Biblico, Roma 1994. 5 Ratzinger, J., Kísérő szavak a Biblikus Bizottság dokumentumához, in Szentírás-magyarázat az egyházban, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 1998, 5. 6 Erről lásd még: Robinson, R. B., Roman Catholic exegesis since Divino afflante spiritu: hermeneutical implications, Scolars Press, Atlanta, Ga. 1988. Lásd még a Zsinati Egységtitkárság vezetőjének tanulmányát: Bea, A., IIproble- ma antropologico in Gén. 1-2. 11 trasformismo, Questions bibliche alia luce dell’enciclica ״Divino afflante spiritu” 2, Scripta Pontificii Institut! Biblici 59, Roma 1950. 31
