Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Ferenczy Rita: Szuromi Szabolcs Anzelm: Szempontok a katolikus egyház jogrendjének működéséhez
KÖNYVSZEMLE SZUROMI SZABOLCS ANZELM, O.Praem.: Szempontok a katolikus egyház jogrendjének működéséhez (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/13), Szent István Társulat, Budapest 2010, xxx oldal. ״A kánonjog tudományát művelőknek nem elégséges a hatályban lévő kánoni normák ismerete, hanem az azok tartalmát meghatározó - a Szentíráson és a szenthagyományon nyugvó - hiteles egyházi tanításról is pontos fogalommal kell rendelkezniük.” Ezekkel a szavakkal vezeti be Szuromi Szabolcs Anzelm, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Ká- nonjogi Posztgraduális Intézet elnöke és az egyetem rektorának új kötetét, melyet a ha- tályos katolikus egyházfegyelem egyes részterületeinek szentel. A szerző a műben a 2000 és 2011 között, a Codex iuris canonici (1917) és az új Egyházi Törvénykönyv (1983) össze- hasonlításával, valamint mindezek egyes kánonjainak történeti hátterére figyelemmel végzett kutatásain alapulnak. A munka tizenhét fejezetre oszlik, melyek tematikájukban követik a hatályos Kódex szerkezetét. A mű gazdag anyaga magában foglalja az egyházon belüli tekintély és szent- ségi jeheg részletes bemutatását (13-35.); a kánonjog kodikációjának indokait és lefolyá- sát (36—49); az egyházi jogszabályok promulgációjának kérdéskörét (50-59.); a kegyes alapítványok mint javak együttesének sajátosságait a kánoni jogban (60-69.); a Krisztus- hívők társulásainak kérdéskörét (70-81.); a felszentelt szolgálattevők és szerzetesek kép- zésének a vázlatát (82-91.); a plébániák és megszentelt élet intézményei és apostoli élet társaságainak egymáshoz való viszonyát (92-103.); az egyházmegyei káptalan működé- sének és az 1983. évi kodifikáció következtében megváltozott kompetenciájuk elemzé- sét (104-115.); a Megszentelt Elet Intézményeinek és Apostoli Elet Társaságai Kongre- gáció illetékességi körét és működését (116—126.); a megszentelt élet intézményei és apostoli élet társaságai egyedi kötelességeinek és jogainak osztályozását (127-137.); a ka- nonoki élet reformjának jellegzetességeit a II. Vatikáni Zsinat után eltelt időben, a Pre- montrei Kanonokrend példáján (138—150.); a tulajdon és birtok megkülönböztetésének tisztázását a szerzetesi intézményekben (151—160.); a szerzetesi intézményből történő át- lépés kategóriáit és eljárását (161-168.); a szentmise bemutatására vonatkozó hatályos li- turgikus jogi rendelkezések természetét és megtartása szükségességének megvilágítását (169-187.); az egyházi házasságról szóló normatív katolikus fegyelmi rendszer rögzítését (188-201.); az egyházi temetés hatályos jogi szabályozását (202-210.); végül az egyházi büntetőeljárást megelőző ún. előzetes vizsgálat kifejtését, különös tekintettel a legsúlyo- sabb büntetendő cselekményekre (211—220.). A kötet, annak ellenére, hogy egyes részterületek alapján vizsgálja a katolikus egy- ház hatályos egyetemes és partikuláris jogát, mégis átfogó képet ad a kánonjog mint ön- álló szakrális jogrendszer teljes spektrumáról, módszeréről és működéséről (vö. 13—35.). Szükséges kiemelnünk a szerzetesi jogot, valamint a szerzetesintézmények és az egyház- megyék, illetve plébániák egymáshoz való viszonyát taglaló fejezeteket, melyek számos új jogszabállyal, partikuláris joganyaggal és egyedi hangsúllyal tudják kiegészíteni a hazai szerzetesjog irodalmát, beleértve a megszentelt élet új formáinak beépülést lehetőségeit a konkrét egyházmegye lelkipásztori és hívő életébe (92—107., 151—168.). Ugyanígy ki- emelésre méltó a szentmise bemutatására vonatkozó hatályos latin norma összehasonlító értelmezése, amely annak ellenére, hogy az utóbbi időben ezen témában számos szent- széki rendelkezés született, nem kapott kellően hangsúlyos helyet a nemzetközi kánon- jogi szakirodalomban (169—187.). Ezen a téren — köszönhetően a szerző objektív és kris-
