Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A házasság és a család a bibliai hagyományban
A házasság és a család a bibliai hagyományban RÓZSA HUBA 2. 2. A monogámia és poligámia kérdése az Ószövetségben Az őstörténet két elbeszélésének tartalmi (férfi és a nő egymás iránti elkötelezettsége csak monogámia keretében valósulhat meg) és nyelvtani formájából (a férfi és a nő egyes számban áh) első pillantásra a házasság monogám természetére következtethetnénk, és a bibliai őstörténetben az elbeszélés menete is ezt erősíti meg azzal, amikor megjegyzi, hogy Lámech két feleséget vett (Tér 6,19), mintha ez a jelenség most lépett volna be az emberiség életébe. A két bibliai elbeszélés azonban ezt a feltételezést nem teszi közvet- len kijelentés formájában nyilvánvalóvá. Az ószövetségi hagyomány kifejezetten nem kötelezi el magát sem a poligámiára, sem a monogámiára, nem magyarázza vagy indo- kolja a házasság monogám vagy poligám természetét, hanem egyszerűen megszokottnak veszi, illetve kijelenti, hogy egy férfinek több felesége van. A királyok több felesége ese- tében a poligámiát a Biblia azért kifogásolja, mert az idegen feleségek a saját isteneiket is hozták magukkal, és rávették féijüket, a királyt, mint pl. Salamont az idegen istenek kultuszára (lKir 11,3—8). Hozzá kell azonban tenni, hogy a férfinek több felesége van (polygynia), de Izraelben soha sem létezett olyan helyzet, hogy egy asszonynak több fér- je lett volna (polyandria). A monogámiára való irányulás azonban megtalálható a bibliai hagyományban. Ha nem is kifejezetten, de joggal feltételezhető, hogy az egynejűség szokásos volt. Egy sor kijeléntést találunk ugyanis az Ószövetség bibliai hagyományában, amely úgy beszél a házasságról, a férfiről és a nőről a házasságban, mintha az monogám lenne22 (vö. Kiv 20,17; 21,5; Lev 18,8.11.14.15.16.20; 20,10; 21,13; Szám 5,12; MTörv 21,13; 22,22; Péld 5,15-19; 12,4; 18,22; 19,13; 21,9; a derék asszony dicsérete Péld 31,10—31; Sir 26.1— 4; Préd 9,9; Jób 31,1.9—12; Sir 26,1—4; Tóbiás könyvében az ifjú Tóbiás és Sára házassága (Tób 1,9; 7,2.12k; 8,6-9). A férfi és a nő kizárólagos kapcsolatának értékelésé- re a házasságban kétségtelen hatással volt JHWH és Izrael szövetségének házassági szim- bohkája (lásd Ozeás 1—3; stb.), amelyet a prófétai igehirdetés bontott ki. A témára még részletesebb kitérünk az értekezés során. JHWH szeretete és hűsége népéhez Izrael mo- noteizmusának szintjén, a házasságtársi szeretet és hűség új, monogám átértékelését hoz- ta magával. Ennek megnyilvánulását találjuk már Malakiás prófétánál a válás elleni isteni kijelentésben (Mai 2,14). Az Ószövetség bibliai hagyománya esetek során mutatja be a házasság többnejű voltát a pátriárkák esetében: Abrahám feleségével és Hágárral, Sára szolgálójával él (Tér 16.1— 16); Jákob két tőfeleségével, Leával és Ráchellel, valamint azok szolgáló leányával, két mellékfeleségével él, Bilnával és Szilfával (Tér 29,15-30; 29,1-30,24); Ézsaunak há- rom felesége van (Tér 26,34; 28,9; 36,2); Gedeonnak 70 fia volt, minthogy sok felesége volt (Bír 8,30); Sámuel apjának, Elkánának, két felesége volt, Anna és Peninna (lSám 1,2—3), Dávidnak hét megnevezett felesége (lSám 17,17—30; 25,38—43; 2Sám 3,2—5; 5,13—16; 2Sám 20,3); Salamonnak királyi háreme (lKir 3,1; 11,1—3); Rechabeámnak tizenhét felesége és hatvan mellékfelesége volt (IKrón 11,21). A felsorolt példák hát- terében részben a félnomádok nagy családjainak szokásos poligám házassági formája áll, másrészt az a szokás, hogy gyermektelenség esetében az utódot a többnejűség révén biz- tosították. Ide vehetjük még a levirátusi házasságot (MTörv 25,5—10), és azt az esetet, amikor egy házas férfi elcsábított egy szűz lányt, köteles volt őt jóvátételül jegyajándék- kai feleségül venni (Kiv 22,15; MTörv 22,28k).23 22 Hamilton, V. P., art. Marriage, 565 (C.3). 23 Haag, E., art. Monogamie (II. Biblisch) LThK3, 7. Bd. 222. old. (1995) kol. 415-417, 415-416. TEOLÓGIA 2011/3-4 207
