Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A házasság és a család a bibliai hagyományban
ROZSA HUBA A házasság és a család a bibliai hagyományban Isten az ember oldalbordájából alakítja ka az asszonyt. A két nem lényegi rokonsá- gát az alapozza meg, hogy nő a férfi élő valóságából teremtetett. A cselekedet miértjére majd a 25. vers ad megfelelő teológiai választ. Arra azonban nincs egyértelmű magyará- zat, hogy miért a bordából teremtette Isten az első asszonyt. Talán a bordából való te- remtés fejezi ki a legalkalmasabban a két nem Istentől szándékolt, egymást kiegészítő, egyenértékű valóságát (״aki hozzá illő”, ״neki megfelelő”: Tér 2,18), amelyet az ember fogalmaz meg, miután Isten az asszonyt hozzá vezeti (22. vers). A férfi örömteli felkiáltásban tör ki az asszony láttán. Az új teremtményben meg- találta a segítő társat, aki neki megfelel és hozzá illő. Ezt a felismerést névadással erősíti meg, amely szószerintiségében így hangzik: ״Ez most csont az én csontomból és hús az én húsomból. Ez asszony Iember/nek (7זשא: ‘issah) hívatik, mert férfi /emberből (שיא: ‘is) vétetett ez" (23. vers). Az ember felkiáltásának elemzésénél a következő tényezőkre kell figyelni: A ״csontom és húsom” a rokonság és az összetartozás kifejezése az Ószövetségben: ״Elmentek Dávidhoz Izrael összes törzsei Hebronba és ezt mondták: nézd, mi a csontod és hú- sód vagyunk" (2 Sám 5,1; vö. Tér 29,14; Bír 9,2; 2 Sám 19,3 köv. íz 58,7). Az ember fel- kiáltása a férfi (שיא: ‘is) és a nő (השא: ‘issah) szópárt párhuzamba állítja a ״csontom és húsom” kifejezéssel. A héber férfi és a nő (שיא: ‘is; השא: ‘issah) szó hangzásbeli egybe csengése jól kifejezi a két nem közösségét az ugyanazon emberségben. A asszony terem- tésének esetében a két párhuzamos fogalompár a férfi és a nő ontológiai kapcsolatát, em- béri méltóságban való azonosságát fejezi ki, s ebből következően lehet az asszony igazi segítőtárs. Az elbeszélés teológiai tartalma egyedülálló az ókori Keleten abban, ahogyan a férfi és a nő összetartozását átfogó módon előadja: személyes, testi és szellemi kapcso- lat, kölcsönös segítség. Az összetartozást kifejező két párhuzamos fogalompár (férfi—nő; csont—hús) ma- gyarázza a két nem feltartóztathatatlan egymás felé irányulását, amely a házasságban tel- jesedik be. Ezt a tényállást rögzíti a bibliai szerző értelmező megjegyzése az asszony te- remtésével kapcsolatban a 24. versben: ״ezért a férfi elhagyja pTP ‘azab) apját és anyját, feleségéhez ragaszkodik (1קב dabaq), és a kettő egy test lesz". A megjegyzés aetiológiai tér- mészetű, amely a férfi és a nő, tehát a két nem egymás iránti ősi és legyőzhetetlen von- zalmát magyarázza.9 A bibliai szerző az asszony teremtésében az emberi lét alapvető rendjét látja megalapozni. Kijelentésével aláhúzza a két nem minden emberi kapcsolat- nál erősebb egymáshoz tartását, minthogy Izraelben a nőt vitték a férfi házába, tehát a nő hagyta el apját és anyját és nem a férfi. A szerző szerint a szerelem olyan erős, hogy a fér- fi még ezt az általános szokást is képes felrúgni. A férfi és a nő között létrejött házasság előnybe kerül a férfi szülők iránti kötelezettségével szemben is.10 Mivel a férfi és a nő eredetileg egy test voltak a bibliai elbeszélés szerint, ebből fa- kad az a törekvés, hogy az eredeti állapot helyreálljon: ״a kettő egy test lesz". A nemek egymáshoz rendeltsége tehát a teremtésből következő adottság. A kijelentés nemcsak a 9 Victor P. Hamilton arra mutat rá, hogy a Gén 2,24 vers — ״ezért a férfi elhagyja pTP ’azab) apját és anyját, feleségé- hez ragaszkodik (קבד dabaq), és a kettő egy test lesz” - két igéje, az elhagy (בזע ’azab) és a ragaszkodik (קבל dabaq) alkalmazása szándékos, amely a házasságot, mint szövetséget akarja nyomatékosítani. A két ige bibliai hagyó- mányban az Isten és Izrael között létrejött szövetség összefüggésében használatos. így az elhagy pTV ’azab) ige olyan összefüggésben használatos, amikor Izrael elhagyja az Istennel való szövetségi viszonyát (Jer 1,16: Oz 4,10). A ragaszkodik (קבד dabaq) ige viszont az Istennel való szövetségi viszony hűséges megtartásának viszony- latában használatos (Dt 10,20; 11,22; 13,5; Józs 23,8; lKir 11,2) (art. Marriage, 559—569, 568 /C.7). 10 Hamilton, V. P., art. Marriage, 568 /C.7. 202
