Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Puskás Attila: A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - II. rész
A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz -II. rész PUSKAS ATTILA védő szolgájáról szóló 4. énekben (íz 52,13-53,12) éri el legszebb és legmélyebb meg- fogalmazását. Annál a prófétánál, aki egyszersmind Isten egyetlenségének, és a tiszta mo- noteista hitnek legkiemelkedőbb meghirdetője. 1. 2. Isten egyetlensége és az erőszak Az ószövetségi Szentírásban találunk több olyan szöveget, melyben arról olvasunk, hogy Jahve és az ő tisztelői háborús történetek szereplői, sőt úgy tűnik, hogy Jahve egyetlen- ségének, kizárólagosságának megvallása megkövetel erőszakos cselekményeket híveitől. Ilyen szövegek többek között a Józsiié könyvében található elbeszélések a honfoglalás so- rán végrehajtott harci és erőszakcselekményekről, a Bírák könyvében a királyság kora előtti időszak bemutatása, a két Sámuel-könyvben Saul és Dávid háborúi a filiszteusok el- len, a Királyok könyvében Illés akciója Baál prófétái ellen, a Kiv 15-ben olvasható hálaadó himnusz az egyiptomiak felett aratott győzelemért, mely hős harcosnak nevezi Jahvét (Kiv 15,2), az isteni parancsra elkövetett erőszak-alkalmazás legitimálása a MTörv-ben. A legsokkolóbbak az ún. ,,háborús átokbetöltésről”, a ״chéremrőf’ szóló szakaszok (MTörv 1-3, Józs 6,21; 8,26; 10,28-30; 11,21), miszerint a legyőzőiteket és tulajdonú- kát m'eg kell semmisíteni a győztesek Istenének felajánlott áldozat gyanánt. Ezen vallási indíttatású erőszak-alkalmazásról szóló bibliai szövegek értelmezésére vonatkozóan a vallástörténeti és biblikus tudományok eredményei alapján a kutatók kö- zött nagyfokú egyetértés uralkodik a következő megállapításokban. (1) Történetileg nem bizonyítható, hogy a bibliai szövegekben leírt erőszakcselekmények valóban meg- történtek és abban a formában, ahogyan azokat mintegy őt évszázaddal az események után irodalmilag ábrázolták. A kutatók azt valószínűsítik, hogy valójában nem történeti tények leírásáról, hanem olyan később keletkezett erőszak-retonkáról van szó, mely az irodalmi megfogalmazás korában élőkhöz intézett teológiai-politikai célzatú történelem- értelmezést tartalmaz. (2) Történetileg bizonyítható, hogy az ókori hadviselésnek sok esetben része volt a meghódított városok lakóinak kiirtása a győztesek istenének bemu- tatott áldozatként. Például a moábita király, Mésa Kr. e. IX. századból származó feliratán az áll, hogy az izraeli Nébó város meghódításakor a város 7000 fős lakosságát Astar-Ke- mos isten számára bemutatott chérem gyanánt irtotta ki. Ez a tény arra mutat rá, hogy még ha fel is tesszük, hogy Izrael a honfoglalás során gyakorolta volna a chérem cselek- ményét - ami történetileg egyáltalán nem bizonyítható — ez nem feltétlenül sajátos mo- noteista Jahve hitéből következett, hanem egy elteijedt ókori háborús szokásnak az al- kalmazása lehetett.3 (3) A vallási motívumokkal összefüggő erőszakcselekményekről szóló bibliai szövegek többségének a keletkezési ideje és történeti háttere az izraeli-jú- deai középkirályság kora, a Kr. e. VIII-VII. század, amikor Izrael és Júda államát az asszír birodalom elnyeléssel és katonai agresszióval fenyegette. Az északi királyság, Izrael elve- szítette önállóságát és az asszír birodalom egy tartományává vált, Júda pedig adófizető vazallusa lett Asszíriának. Ebben a helyzetben a bibliai szövegek erőszak-retorikájának célja az volt, hogy a múltbeli dicsőséges győzelmekről szóló történetek elbeszélésével az ellenséges világbirodalom túlerejétől való félelemmel szemben megerősítse az izraelitá- 5 5 Vö. Müller, H.-P., Die Inschrift des Königs Mesa von Moab, in Texte aus der Umwelt des Alten Testaments (Hg. Kai- ser, O.), Bd I., Historisch-kronologische Texte III, Gütersloh 1985, 646—650; Lohfink, N., Krieg und Staat im alten Israel (Beiträge zur Friedensethik 14), Barbüttel 1992; Zenger, E., Der Mosaische Monotheismus im Spannungsfeld von Gewalttätigkeit und Gewaltverzicht. Eine Replik auf Jan Assmann, 61. 185
