Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Perendy László: "Mint testben a lélek". A Diognétoszhoz írt levél szentségfogalma
״Minttestben a lélek”-A Diognétoszhoz írt levél szentségfogalma PERENDY LÁSZLÓ A άγιος tehát elsősorban Isten kimondott szavának, Igéjének illetve Fiának tulaj- donsága. O a tanítás révén közli szentségét a hívekkel, akik — befogadva ezt a szentséget - maguk is szentté lesznek. Kérdéses, hogy a 7,2-ben a λόγος kifejezés értelmet, kimondott szót vagy a megtes- tesült Igét jelenti. Lewis Bostock Radford mindhárom lehetőséget megvizsgálja. Nem tartja valószínűnek, hogy ezen a helyen a gondolkodás képességét jelentené. Jelenthet ״tanítás”-t: erre utalhat az ,,elültetni” kifejezés. Azonban jelentheti a megtestesült Igét is: erre utal az άπερινόητος (״felfoghatatlan”) jelző, ami a későbbi teológiában (például Aranyszájú Szent Jánosnál) kizárólag Istenre vonatkoztatható. Radford szerint nem ok- vétlenül kell alternatívákban gondolkodni (személytelen szó vagy megtestesült Ige), ha- nem elképzelhető a János-evangélium teológiájának a hatása is, amelyben a kinyilatkozta- tó személy és a kinyilatkoztatás tartalma között azonosság áll fenn.8 9 Fienry G. Meecham szerint sem zága ki egymást ez a két jelentés. Emlékeztet arra, hogy a Praedicatio Petri (Alexandriai Kelemen, Sztrómateisz I 29,182) is ״Törvénynek és Igének” nevezi az Urat. Meecham úgy véli, hogy a személytelen jelentés valószínűbb, és a 7,1-ben sze- replő ״pusztán emberi misztériumok”-kal állítja szembe a szerző az Isten által megszilár- dított, nem múlandó szót. Azonban ebben az esetben is beszélhetünk a jánosi teológiá- val való rokonságról 7 A 9,2-ben tehát egyértelműen Isten Fiát jelzi a άγιος. A Róm 5,6-7-re való utalás világos: ’Έτι γάρ Χριστός οντων ημών ασθενών έτι κατά καιρόν υπέρ άσεβών άπέθανεν.10 11 A gondolati és nyelvi párhuzam egyértelmű a Tit 3,4—5-tel is.11 Noha a Diognétoszhoz írt levélben a Krisztus szó nem szerepel, joggal beszél Joseph T. Lienhard a mű krisztológiá- járói. A 9,2 is jól szemlélteti, hogy ebben az esetben nem a krisztológiai címek a fonto- sak, hanem azok a cselekedetek, amelyeket az Atya és a Fiú végbevisz.12 11,4—5-ben tehát kétszer szerepel a άγιος szó. Az egyszerre új és ősi Ige a szentek szívében állandóan ifjúként tevékenykedik: ״O az, aki kezdettől fogva volt, aki újként jelent meg, aki ősinek bizonyult, aki mindenkor ifjúként születik a szentek szívében. O az örök, akit ma Fiúként ismerünk meg, aki gazdagítja az egyházat, és az egyszeri ke- gyelem megsokszorozódik a szentekben, megértést ad, megvilágosítja a misztériumo- kát...”13 Érdekes párhuzam található az Acta Petri 20. fejezetében: ״hunc magnum et mini- mum, formosum et foedum, iuvenem et senem, tempore adparentem et in aeternum utique invisibilem”. A katekézis során tehát maga az Ige tanít, ő segít a misztériumok megértésé- ben, és ezzel közli szentségét. A levél szerzője szerint tehát a szentség közlésének fontos eszköze az oktatás. A 12,8—9-ben ismét a szentek oktatásáról van szó, ami az egyházban zajlik. Az Igé- nek nagy örömet szerez a szentek tanítása: διδάσκων αγίους ό λόγος εύφραίνεται... 8 Radford, L. Β., The Epistle to Diognetus (Early Church Classics, 11), London 1908, 68-69. 9 Meecham, H. G., The Epistle to Diognetus (Publications of the University of Manchester 305, Theological Se- ries, 7), Manchester 1949, 118. 10 Novum Testamentum Graece et Latiné (eds. Nestle, E.—Aland, B.), Stuttgart 2005, 417. 11 Andreas Lindemann alaposan megvizsgálja azt a kérdést, hogy az Ad Diognetum 9. fejezete valóban a páli meg- igazulástan átvételét jelenti-e, mint ahogyan Walther Ehester állítja. Terminológiai egyezésről Lindemann sze- rint nem beszélhetünk, azonban felismerhető a szerzőnek az a törekvése, hogy a páli szótériológia lényegét a hellenizált környezet és vallásosság kategóriáival mutassa be. Lindemann szerint ezt a vállalkozást siker koronáz- za: Lindemann, A., Paulus im ältesten Christentum. Das Bild des Apostels und die Rezeption derpaulinischen Theoio- gie in der frühchristlichen Literatur bis Marcion (Beiträge zur historischen Theologie, 58), Tübingen 1979, 347—348. 12 Lienhard, J. T., The Christology of the Epistle to Diognetus, in Vigiliae Christianae 24 (1970), 280—289, 286. 13 Levél Diognétoszhoz (ford. Vanyó, L.), in Apostoli atyák (Óí 3, szerk. Vanyó, L.), Budapest 19882, 368-378, 377. TEOLÓGIA 2011/ 179
