Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Németh Norbert: Misztériumteológia Odo Caselnél, és teóriájának jelentősége a keresztény beavatás mai gyakorlatában
NEMETH NORBERT Misztériumteológia Odo Caselnél, és teóriájának jelentősége... krisztológiai és antropológiai akció, hanem a keresztény Krisztussal együtt képes csele- kedni (״miterwerben”). Külön figyelmet igényel Casel misztériumtanának a teológiai hatástörténete is, hiszen kimutatható XII. Plusz enciklikáira és a II. Vatikánumra, valamit az utána megújuló szentségi teológiára gyakorolt jelentős hatása. Casel, akinek teológiai jelentőségét bírálói is elismerik, korunk egyházképére nagymértékben hatott, elsősorban a Mystici corporis és Mediator Dei kezdetű enciklikákra. A Mediator Dei, a liturgikus mozgalomnak a magna chartája., egy nagy ״igen” a hivatalos egyház részéről a mozgalomra, persze némi óvatos- ság és intelem kíséretében, amellyel a pápa bizonyos veszélyekre kívánta felhívni a fi- gyeimet. Burkhard Neunheuser (Casel tanítványa és rendtársa) szerint mesterének az első reakciója az volt az enciklika megjelenése után, hogy ez pontosan miatta és neki íródott pápai megnyilatkozás. A XX. században rendszerint egy pápai írás nem lép direkt dialógusba egy konkrét teológussal, ám Casel mégis az ő tézisének pápai elismerését lát- ta benne, persze akadtak olyan bírálói, akik a pápai kritika célkeresztjében az ő teóriáját vélték felfedezni.11 Mindenesetre 1947. december 17-én kelt levelében11 12 Casel így ír: ״Talán sohasem olvashatnánk ezt az enciklikát, ha nem lett volna a liturgikus mozgalom és a kultikus misztériumhoz (rítushoz) való visszatérés.” A Mediator Dei - megnyugtató harmóniában a caseli tézissel - így tanítja Krisztus- nak a liturgiában való misztériumos jelenlétét: ״in omni actione liturgica una cum Ecclesia praesens adest divinus eins Conditor”,13 14 és hozzáteszi, hogy Krisztus az eukarisztiában ״id ágit, quod iám in Crucefecit”.u A Sacrosanctum concilium liturgikus konstitúció sok ponton emlékeztet minket Casel teóriájára. Például a SC 7. pontja azt a caseli tant idézi, hogy a tevékeny részvétel által a keresztény Krisztussal, Krisztusban és Krisztus által a liturgiában ״együtt-cselekszik” a ״Fővel". ״[A liturgiában] érzékelhető jelek jelzik, és a maguk sajátos módján meg is való- sítják az ember megszentelését, és Jézus Krisztus misztikus teste, vagyis a fő és a tagok együtt, teljes értékű, nyilvános istentiszteletet mutatnak be [...] minden liturgikus ünnep- lés, mint a pap Krisztus és az O teste, az Egyház műve, kimagaslóan szent cselekmény.” A SC 61. pontja szintén harmonizál Casel tanításával: ״Krisztus szenvedésének, halálának és föltámadásának húsvéti misztériumából [...] ered minden szentség [...] ereje.” (SC 61) A liturgikus év zsinati értelmezésében igazolva látható, hogy Casel tézise kiállta az idők próbáját. A SC 102. pontja ugyanis így tanít: ״Az esztendő folyamán pedig Krisztus egész misztériumát kibontja a megtestesüléstől és a születéstől kezdve a mennybemene- télén és pünkösdön át az Űr boldog reménnyel várt eljöveteléig. A megemlékezés a megváltás misztériumait az időben megjeleníti, s ezáltal az Úr erényeinek és érdemeinek gazdagságát föltárja a híveknek, hogy meríthessenek belőle és betelhessenek az üdvösség kegyelmével.” A caseli doktrína eredménye az is, hogy a II. Vatikáni Zsinat az üdvtörténeti-szent- ségi megközelítésmódot alkalmazza, amikor az egyházra és a liturgikus önkifejeződé'sére reflektál (vö. LG 8). Továbbá az is a misztériumtan teológiai hatása, hogy a zsinati doku- mentumokban nemcsak az egyéni és szubjektív spiritualitás szempontjai jelennek meg, hanem egy közösségi, külső és objektív dimenzió is kifejezésre jut. A zsinat előtti egy- házkép (societas pefecta) esetén szóba sem került Krisztusnak és az egyháznak a misztikus 11 Vö. AAS 39 (1947), 524; EE 6, 438-439. 12 Vö. Hild, J., L'encyclique ״Mediator Dei” et le mouvement liturgique de Maria-Laach, LMD 14 (1948), 15—29, 16. 13 AAS 39 (1947), 528. EE 449. 14 AAS 39 (1947), 548. EE 494. 174
