Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Török Csaba: Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia
TÖRÖK CSABA dója, amelyre sor kerülhet egészen rejtett, tudattalan módon a zsidóságon és a kérész- ténységen kívül is.93 ״... az evangéliumi kinyilatkoztatás isteni, és önmagában hordozza isteniségének évidén- ciáját; és ez természetesen ténykérdés. Ugyanakkor e két jellemzőnek [ti. isteni eredet és évidén- cia — T. Cs.] nem kell egyszerre meglennie; egy kinyilatkoztatás átadása akkor is megtörténhet valóságosan, hogyha nincsenek biztosítékok [vagyis isteni eredet, de evidencia nélkül - T. Cs.]. Legfőbb Mesterünk átadhatott olyan igazságokat, amelyeket a természet nem taníthat meg nekünk, anélkül, hogy megmondta volna: O volt az, aki átadta azokat - ahogyan ezt a po- gány országok példája is mutatja, amelyeket elárasztottak és átjártak a kinyilatkoztatott igazság részletei anélkül, hogy lakosságuk tudná, honnan érkeztek ezek az igazságok.”94 Newman ennél fogva - a hitre való eljutás és a kinyilatkoztatás módja szerint — két szintet különít el a vallásokban:95 — Természetes vallás, amelyre mindenki eljuthat, amikor elgondolkodik a lelkiismeret- ről, a szenvedésről és az áldozathozatalról. Adott esetben még akár kinyilatkozta- tástöredékek is fellelhetők benne (ld. fent), amelyekből isteni igazságok részleges 'ismeretére is eljuthat a nem keresztény hívő. Ugyanakkor a vallás tárgyai csak ho- mályosan vannak meg benne.- A természetfölötti kinyilatkoztatás (revelatio revelata) vallása, vagyis a kereszténység. Eb- ben oly pontossággal és teljességgel tárul fel az isteni személyesség és az isteni attri- bútumok igazsága, mint sehol máshol. Ezen felül az isteni útmutatások lehetővé teszik, hogy a vallás tárgya kristálytisztán mutatkozzon meg a hívő előtt. A zsidó- ságban és a kereszténységben a kinyilatkoztatást kísérő kumulatív jelek és csodák együttesen majdhogynem bizonyosságot jelentenek arra nézvést, hogy ez a kinyi- latkoztatás valóban isteni eredetű (״a kumulatív csodák ezt a valószínűséget [...] majd- hogynem a bizonyosság szintjéig emelik”96). A fenti megközelítésből érezhetjük, hogy a természetes vallás - épp identitása, épp a ki- nyilatkoztatáshoz való fentiekben leírt viszonya miatt - mintegy irányul a kereszténység- re: abban leli fel a meglévő igazság-töredékek teljességét, az igaz vallásosság letisztultsá- gát és pontosságát.97 Ugyanakkor látnunk kell, hogy a keresztény vallás Newman szerint nem egyszerűen a természetes vallások beteljesítője, legtökéletesebb formája, hanem egyszersmind — miként azt a vallások történeti elemzése is mutatja — az egyetlen olyan vallás, amely üzenetét minden ember felé meg tudta fogalmazni. Newman számára a kinyilatkoztatás nem filozófiai okfejtés, nem is vallásos szőve- gek gyűjteménye, hanem olyan tekintéllyel adott tanítás, amely önmaga hitelességét táBoldog John Henry Newman és a fundamentális teológia 93 Tudnunk kell, hogy a kinyilatkoztatás (revelatio) fogalma viszonylag későn bukkan fel a tanítóhivatali teológia- ban. Az első egyetemes zsinat, amely alkalmazza, az I. Vatikánum. Éppen ezért nem kell csodálkoznunk azon, hogy a XIX. század második felében e szónak a számunkra már rögzült teológiai jelentése mellett számolnunk kell egyfajta filozófiai és vallástudományi értelemmel is. A II. Vatikánum annyiban igyekezett letisztázni a tér- minológiát, hogy elkülönítette a kinyilatkoztatást (revelatio) mint üdvrendi-teológiai fogalmat a kinyilvánítástól (manifestatio). Ez utóbbi állhat filozófiai, vallástudományi értelemben is. A kinyilatkoztatás teljessége a revelatio Christiana, a Krisztus személyében adott kinyilatkoztatás, Id. II. VATIKÁNI ZSINAT, Dei Verbum dogmatikus kons- titúció az isteni kinyilatkoztatásról, nr. 4. 94 GA 386. 95 Ld. uo. 118. 96 Uo. 439-440. 97 Uo. 404-405. TEOLÓGIA 3011/1-2 123
