Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Török Csaba: Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia
TÖRÖK CSABA Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia Látnunk kell, hogy ezen folyamat során a végső bizonyosságot nem a fellelt elemek, adatok, ״nyomok” sokasága biztosítja, hanem azok egymáshoz való viszonya, kombiná- dója tárja fel: megerősítik vagy gyengítik, kiteljesítik vagy érvénytelenítik egymást.76 77 Ékes bizonyíték erre Jézus feltámadása: nincs logikai levezetés, nincs objektív bizonyí- ték, azonban az összes nyom egyberendezése (a nők, az apostolok, a katonák, a főpapok reakciói, az üres sír, az összehajtogatott leplek, de legfőképpen a pünkösdön átnyúló ha- tástörténet) csak akkor ad értelmes képletet, ha azt feltételezzük, hogy Jézus valóban fel- támadt” 5. A LELKIISMERET78 79 Newman gondolkodásában különös fontosságra tesz szert a lelkiismeret fogalma. Ennek okai bizonnyal személyes élettörténetében, útkeresésében gyökereznek. A teológia szint- jén igyekszik a lelkiismeretet nem pusztán a régi skolasztikus kategóriák, de a kortárs fi- lozófia, még inkább a kortárs emberi tapasztalat szintjén megragadni. Beszédeiben, pré- dikációiban gyakran foglalkozik vele. Nevezi vezérlő csillagnak, a szívet a jó érdekében megszomorító erőnek, természetes készségnek, a jó és a rossz velünk született ösztöné- nek. ״Krisztus őseredeti helytartója, próféta a közléseiben, pap az áldásaiban és az átkaiban.’”9 Ugyanakkor foglalkozik azzal is, hogy a vallásos ember lelkiismerete mennyiben más a nem hívőéhez képest, illetve hogy miként lehetséges a rossz lelkiismeret létrejötte. A lelkiismeret mindig személyes, személyek közötti kapcsolatot feltételez, lélekte- len tárgyak nem tudják azt megszülni. A lelkiismeret minden etika alapja, amely a min- dig tökéletesebbre ösztönöz, s amely fenntartja az élet törvényét és rendjét. Még ala76 A nyomozás során sem az a legfontosabb, hogy a lehető legtöbb, potenciálisan végtelen számú nyomot lelje fel a detektív, hanem hogy a meglévő nyomokat oly módon állítsa összefüggés-rendszerbe, hogy azok értelmes képletet adjanak ki, nem kioltva, hanem erősítve, kifejte, alátámasztva egymást. A bűnügyi rejtély nyitja abban áll, hogy a már meglévő bűnjeleket — egy kirakós játékhoz hasonlóan - sikerül olyan képletbe összerendezni, ahol végre megszűnnek az ellentmondások, zavarok. Ahol minden nyom, adat egységes képet ad, ott a megöl- dás, még akkor is, ha ez logikailag nem levezethető, valószerűtlen, vagy egyenesen képtelenségnek tűnik. A kri- mi-irodalom híres nyomozója, H. Poirot így fogalmazza ezt meg: ״... ez a kirakójáték tökéletes volt, mindenki ra- gyogóan játszotta kijelölt szerepét. Meg volt szervezve, hogy ha valakire ráterelődik a gyanú, valaki más vagy mások tisztázni fogják, és még jobban összekuszálják vele a szálakat. (...) Nagyon ügyes volt ez a kirakójáték, minden új elem még nehezebbé tette a megoldás megtalálását. (...) De vajon mindent megmagyaráz-e a megoldás? Igen.” — Christie, A., Gyilkosság az Orient expresszen, Európa, Budapest 2004, 274k. 77 A feltámadásnak ad Newman egy lelki magyarázatot is. Krisztus azért jelenik meg kevés tanú előtt, mert már ki- rályként tért vissza, a királyok pedig nem a tömegek előtt tetszelegnek. A kereszten nyilvános munkája, szolgála- ta ״bevégeztetett”, a feltámadás után már csak azoknak mutatja meg magát, akik szeretik őt. Am még nekik is keresniük kell az üdvösséget benne, általa. És még ha keresik is, akkor sem bizonyos, hogy azonnal megtalálják. Ezzel figyelmeztet, hogy senki ne akarjon túl gyorsan, vagy kíváncsiságból közeledni felé. ״Krisztus második föl- di tartózkodása feltámadása után) titokban zajlott. Volt idő, amikor »nyilvánosan tanított a zsinagógákban« és a köztere- ken; és nyilvánosan tett olyan csodákat, amilyeneket ember még soha. Nem ért véget értünk végzett munkálkodása? Halála «bevégezte» ezt; ezután már csak a követőit tanította. Ki emelhet panaszt, hogy végül visszavonult a világtól, hisz már az is csak az ő váratlan szerető kedvességének köszönhető, hogy egyáltalán megmutatta önmagát?” — Newman, J. H., Ser- mon 23: Christian Reverence, in Id., Parochial and Plain Sermons, vol. 1, Longmans, Green & Co., London—New York—Bombay 1907, 295—308, 305. 78 Ld. GA 105—118; Newman, J. H., A Letter Addressed to the Duke of Norfolk on Occasion of Mr. Gladstone’s Recent Expostulation, in Id., Certain Difficulties Felt by Anglicans in Catholic Teaching, vol. 2, Longmans, Green&Co., London—New York-Bombay 1900, 179—378, 246—261. 79 Newman, J. H., A Letter Addressed to the Duke of Norfolk, 248—249. 120
