Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Török Csaba: Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia
TÖRÖK CSABA Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia (nem annyira meggyőződésből, sokkal inkább társadalmi nyomásra). A tervezet végül 1831 októberében került a Lordok Háza elé, ahol a jelenlévő anglikán püspökök közül csak kettő támogatta, a többiek — ezzel megalapozva a többségi véleményt — elutasítót- ták azt. Ez a fellépés nem csak a katolikusok, de az anglikán egyház hívei körében is el- lenérzést szült, hiszen a főpásztorok az emberi méltóság igényéből fakadó szükségszerű reformok ellenségeként tűntek fel, akik státuszukkal, rangjukkal olyan célokat szolgál- tak, amelyek nem összeegyeztethetők az apostoli egyszerűséggel. A másik gócpont az ír egyház kérdése volt. Az angol kormányzat az erő eszközeivel lépett fel a katolicizmus ellen (The Irish Church Temporalities Act, 1833), amely az ír öntu- dat hordozója volt. A huszonkét egyházmegyéből tízet beolvasztottak a megmaradókba. A két legvagyonosabb egyházmegyét anyagilag megrövidítették, eltörölték azt a hozzá- járulást, amelyet a plébániai hívek fizettek az egyházi épületek fenntartására, megadóz- tatták az egyházi bevételeket, s az egyházi birtokok bérlőinek lehetőséget adtak arra, hogy örökbérleti jogra tegyenek szert. Mindezek a lépések egyértelművé tették, hogy agresszív és katolikusellenes politika révén akaiják az ír egyházat ellehetetleníteni. Ez utóbbi esemény nyomot hagyott a fiatal Newman gondolkodásában. 1832- 1833-ban a Mediterráneumban, Dél-Itáliában tett körutazást, ott értesült eme fejlemé- nyékről. Mindez csak felerősítette benne a tudatot, hogy küldetése van odahaza, az ang- likán egyházban.23 Ennek az elhivatott szolgálatnak lett külső kifejeződése az a lelkipász- tori-igehirdetői fellépés, amellyel Newman a St. Mary-templom lelkészeként az újonnan indult, az anglikán megújulást és hitvédelmet szolgáló Oxford Mozgalom vezéralakjává nőtte ki magát. A neves képviselők között ott találjuk J. Keble-t, R. Hurrell Froude-ot és E. Pusey-t, aki Newman eltávolodása után, 1843-tól vezette a kezdeményezést. Ebben a korban az anglikán high church berkein belül felbukkant egyfajta teológiai liberalizmus, és mindinkább nyilvánvaló lett, hogy szükséges a hit forrásaihoz való visz- szatérés. A mozgalom épp ezért a Szentírás és az egyházatyák felé fordult. Ezen elkötele- ződés kifejeződése volt, hogy 1835-ben megalapult a Patrisztikus Könyvtár. A mozga- lom emellett hatalmas irodalmi tevékenységet is kifejtett, füzetek, könyvek formájában jelentek meg hitvédő, hitvitázó iratok, teológiai kutatások eredményei, templomi szent- beszédsorozatok — ezek az Oxford Mozgalom ún. traktátusai. A sorozat utolsó darabja 1841-ben látott napvilágot Newman tollából - ez volt az a bizonyos harminckilenc tézis, amelyben a szerző az anglikán és a katolikus hit egyezéseit, közös (dogmatikus) pontjait világította meg.24 Az ezen korszak során született egyetemi beszédei (University Sermons) felvillantják . a teológus Newman hatalmas intellektusát. Miként a kortársak feljegyezték, nem volt rendkívüli szónok, sőt előadásmódja nélkülözte a kifinomult retorikai fogásokat. Gondo- latvezetése, érvelése, következtetései sugároztak magukból olyan erőt, hogy a viszony- lag monoton előadásmód ellenére is képes volt lebilincselni hallgatóságát. A newmani apologetika alapvonásai már itt ki tapintható vá váltak. A hitvédelem célja nem valami- féle absztrakt metafizikai rendszeren belül való szillogisztikus játék lefolytatása, hanem 23 A Marseilles-ből Angliába tartó hajóúton írta meg híres, egyházi népénekké vált Jóságos fény, sugároddal vezess (Lead, kindly light) kezdetű versét. 24 Az anglikánok romanizmussal vádolták őt (Newman Róma titkos ügynöke), a katolikusok ellenben attól tar- tottak, hogy személyével, gondolataival arra történik kísérlet, hogy elprotestantizálják az angliai katolikus egyhá- zat (Newman az anglikánok beépített embere). Ez a gyanakvás élete utolsó szakaszáig elkísérte a neves teológust. Katolikus részről 1879-es bíborossá való kreációja, XIII. Leó pápa személyes kiállása volt hivatott eloszlatni minden vádat és fenntartást. 112-2
