Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Perendy László: Kiktől óvta Antiokhiai Szent Ignác az ázsiai egyházakat?
Kiktől óvta Antiokhiai Szent Ignác az ázsiai egyházakat? m PERENDY LÁSZLÓ zésében központi szerepet játszott, amely sok helyen a többség véleménye volt. Bauer szerint Ignác tehát csak egy sarokba szorított kisebbség véleményét tükrözte. A kutatás egyik központi kérdésévé vált, hogy Ignác egy vagy két csoport nézeteivel harcol. A dokéta tendenciák elleni küzdelem elsősorban a trallésziekhez és a szmir- naiakhoz írt levélből tűnik ki, de - főleg a magnésziaiakhoz és a filadelfiaiaknak írt levélben - szó esik „judaizálókról” is. J. B. Lightfoot részletes elemzéssel azt igyekezett kimutatni, hogy az Ignác által támadott nézetek (doketizmus és „judaizálás”) valójában ugyanannak a csoportnak a képviselőitől származnak. Szerinte egyetlen egy gnoszticizáló zsidó-keresztény csoportról van szó, amelyben hasonló nézetek jelentek meg, mint amelyek Szent Pálnak a kolosszeiekhez írt levelében olvashatók. Ezzel a nézettel Bauer is egyetértett. A témával részletesen foglalkozott L. W. Barnard, J. G. Davies is. J. Kle- vinghaus részletesen elemezte Ignác és az Ószövetség nyelvezetét. Úgy véli, hogy Ignác kritikája nem is annyira a zsidó szokások, mint inkább a dokéta krisztológiai nézetek ellen irányul. Schoedel szerint Ignác ellenfelei úgy látták, hogy dokéta nézeteiket alátámaszthatják az írással, vagyis az ószövetségi iratokkal. E. Molland36 még határozottabban képviseli azt a nézetet, hogy Ignác egyetlen egy fronton harcol. A Dialógus a zsidó Tri- fónnal'c. mű tanúsága szerint Jusztinosz zsidó ellenfele sem tudott szenvedő Messiást találni a Bibliában. Molland szerint valami hasonló nézetet takarhat a „judaizálás” kifejezés Ignác leveleiben. Más szerzők viszont két csoportot igyekeznek elkülöníteni. Richardson szerint a magnésziaiakhoz írt levélben (6,1; 7,2; 8,2) Ignác a judaizálók „alacsony” krisztológiáját támadja, a Mg. 9,1-ben és a 11. fejezetben pedig a judaizálóktól különböző csoportot. Bartsch azonban ellenzi, hogy világosan szétválasztható csoportokat lássunk Ignác ellenfelei körében. Úgy látja továbbá, hogy Ignác elnézőbb a judaizálókkal, mint a dokéták- kal. O a Mg. 11-et úgy érti, hogy a ténylegesen meglevő judaizáló csoporton belüli lehetséges veszélynek tekinti a dokéta tendenciát. Corwin is így érti a „némelyek tagadják” kifejezést a Mg. 9,1-ben, de úgy véli, hogy a Mg. 11 egyértelműen a judaizáló „alacsony krisztológiát” támadja. Szerinte egyébként is csak a judaizálók lelkesedtek az írásért, a dokéták megvetették. Nem lát semmilyen meggyőző érvet amellett, hogy miért kellene a judaizálóknak tulajdonítani a doketizmust. Érdemes nem elfelejteni J. Moffatt figyelmeztetését, hogy az egyes levelek megírásának körülményeit ne mossuk össze. Véleménye szerint a szembenállást időnként nemcsak teológiai okok válthatták ki. P. Meinhold szerint a valódi határ nem is a judaizáló és gnoszticizáló csoportok és Ignác körül húzódott, hanem a pneumatikusok és a „rend” képviselői között. Úgy látja, hogy Ignác a karizma nélküli püspökök „hallgatását” gnoszticizáló kategóriák segítségével védi. Ezt a nézetet azonban Schoedel nagyon spekulatívnak tartja.37 Ignácról szóló nagy monográfiájában Virginia Corwin azt nézetet képviseli, hogy két külön csoportról van szó.38 Kiemeli, hogy a judaizálók hangsúlyozzák a Törvény és a Próféták fontosságát, és a jelek szerint Krisztust elsősorban tanítónak tartják. Velük szemben a dokéták tagadják a zsidó iratok tekintélyét, és főleg a kegyelemhozó, örök Krisztust helyezik központba. Ugyanakkor mindkét csoportnak a tagjai a szenvedéssel és a feltámadással kapcsolatban fogalmaztak meg fenntartásokat, de ellentétes okból. A Mg. 11-ben található kijelentés („nehogy a hiábavaló tanítás horogjára akadjatok, hanem bizonyosodjatok meg tökéletesen a Poncius Pilátus helytartósága idején történt születés36 Molland, E., The Heretics Combatted by Ignatius of Antioch, in Journal of Ecclesiastical History 5 (1954), 1—6. 37 Schoedel, W. R., op. c. 293-304. 38 Corwin, V., St. Ignatius and Christianity in Antioch (Yale Publications in Religion 1), New Haven 1960, 60. TEOLÓGIA 2010/1-2 89
