Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)

2010 / 1-2. szám - Perendy László: Kiktől óvta Antiokhiai Szent Ignác az ázsiai egyházakat?

Kiktől óvta Antiokhiai Szent Ignác az ázsiai egyházakat? S PERENDY LÁSZLÓ ... a harmadik korszakban az első fiúságtól származott az evangélium, amelyet a nagy archon fiának adott át, aki tudatta atyjával, hogy nem ő a legfőbb. Miután a nagy archon ezt közölte az archon fiával, az pedig atyjával, az egész ogdoas és hebdomas megtudta a valóságot. Ezt azután a hebdomasból megismerte Jézus, Má­ria fia, aki szenvedésével és halálával szétválasztotta a kevert lényt s így a megváltás­sal kieszközölte, hogy a szórna (test) visszatérhetett az alaktalan tömegbe, a psyché a hebdomasba és a pneuma az „ouk ón theos”-hoz, aki azután a tudatlanság leplét rá­borította az egész mindenségre, hogy a jövőben senkit se zavaijon az a tudat, hogy felsőbbek is vannak nála.29 Baszilidész neve alatt egy másik rendszer leírása is fennmaradt. Eszerint az eredet nélküli Atyától emanációk során jött létre a Nusz, majd a Logosz, a Phronészisz, a Szófia, a Dü- namisz és még számos kiáramlás, összesen 365. Ezek külön-külön egeket alkottak ma­guknak. Akik a legalsó eget alkották, azok uralkodnak a látható világon. Ok a népek is­tenei, köztük a zsidóké, aki népét a többi fölé akarta emelni. Ez irigységet váltott ki. A békesség megteremtése érdekében a legfőbb Atya elküldte elsőszülöttjét, a Nuszt, akit Krisztusnak is hívnak. Valójában nem őt feszítették keresztre a zsidók, hanem cirenei Si­mont. Az üdvözüléshez szükséges ismemi az összes angyalt. Ez azonban csak kevesek­nek lehet kiváltsága.30 Az alexandriai gnoszticizmus legjelentősebb képviselője Valentinosz volt, aki szin­tén 140 táján tűnt fel Rómában, és ott tanított 155 környékén bekövetkezett haláláig. Úgy tudni, hogy Róma püspöke akart lenni. Többek között tanítványa volt Axioni- kosz, aki Antiokhiában tevékenykedett, mégpedig minden bizonnyal már 200 előtt egy-két évtizeddel, némelyek szerint már 175-ben. 208/209-ben a valentiniánusok el­len írt művében ironikusan így szól róla Tertullianus: Ma már egyedül csak Axionikoszt vigasztalják azzal, hogy ő őrizte meg híven Va­lentinosz emlékét, tanrendszerének eredetiségét.31 A rendelkezésünkre álló forrásszövegek tartalmának egybevetésével és az Antiokhiához valamilyen formában kötődő, név szerint is ismert szerzők rendszereinek ebből a rövid ismertetéséből is egyértelmű, hogy milyen fontos központja, sőt több esetben származá­si helye volt a különböző gnosztikus tanítóknak és tanrendszereknek Szíria, illetve an­nak fővárosa, Antiókhia is. A virágzó gnoszticizmus bölcsőjeként inkább Alexandriát szokás emlegetni, de a szórványos adatok egymás mellé helyezése mutatja, hogy számos gnosztikus vándortanító rendelkezett valamiféle kapcsolatokkal ebben a régióban is, amely sok vallási, kulturális és kereskedelmi szállal kötődött a Római Birodalomtól ke­letre elhelyezkedő kultúrákhoz. Bizonyára nem véletlen, hogy éppen ezen a vidéken tűnnek fel először olyan tanítók, akiknek dualizmust tükröző nézetei a kereszténység alaptételeit kérdőjelezték meg, kétségbe vonva az Ige megtestesüléséről szóló tanítást. 29 Artner, E., Ókeresztény egyház- és dogmatörténet, Budapest 1946, 296. 30 Uo. 297. 31 Tertullianus művei. Ókeresztény írók 12 (szerk. Vanyó, L.), Budapest 1986, 463. A gnoszticizmussal kapcsolatban lásd még a következő müveket: Bouyer, L., Le probléme du mal dans le christianisme antique, in Dieu vivant 6 (1946), 15—42; Brox, Η., Offenbarung, Gnosis undgnostischer Mythos bei Irenaus von Lyon. Zur Charakteristik der Systeme (Salzburger Patristische Studien 1), Salzburg 1966; PETERSON, E., Frühkirche, Judentum und Gnosis, Ro­ma—Freiburg—Wien 1959; Robinson, J. M., The Coptic Gnostic Library Today, in New Testament Studies 14 (1968), 356-301. TEOLÓGIA 2010/1-2 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom