Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Legéndy Kristóf: A hegeli dialektika és az isteni gondviselés
LEGÉNDY KRISTÓF A hegeli dialektika és az isteni gondviselés 3. A DIALEKTIKA HIÁNYOSSÁGAI Az újkori eszmerendszerek rendszerint nem metafizikus oldalról közelítenek a dialektikához, ezért több alapvető problémát nem vesznek figyelembe. Először is azt, hogy a dialektikát nem állíthatjuk teljes érvénnyel a világról, ugyanis a dialektika: működés. A működés sajátja, hogy időben bontakozik ki, ezért szigorúan véve semmilyen működés jövőjéről nem lehet biztos tudásunk, hogy szükségszerűen bekövetkezik-e, vagy sem. Biztosak akkor lehetnénk, ha a dialektika a metafizikai létezők örökérvényűségével lépne föl, ez azonban lehetetlen, ugyanis a dialektika olyan törvényszerűséget állít a világ működéséről, amely saját magára nem vonatkoztatható. Ha a dialektikát önmagára értelmezzük, akkor azt kellene mondanunk, hogy az antitézissel folyamatos és örök interakcióban van - a dialektika saját máslétével azonos -, tehát pontosan annyira valami, mint semmi. így a dialektika önmagát elpusztító folyamattá válik, ami aligha tételezhető a világ fejlődését leíró törvénynek. Ezzel szemben az örök metafizikai létezők, a jóság, az igazság, és a szépség: önmagukra is alkalmazhatók, éppen ezért beszélhetünk a világ transzcendens megalapozottságáról. Hegel rendszere lényegében monizmus. A monista nézetek (akár materialista, akár idealista monizmusról legyen szó) alapvető hibája, hogy kijelentik: a valóság csak anyagi, vagy csak szellemi létezőkből áll, majd erről nem beszélnek többet, hanem azok tulajdonságaival foglalkoznak (pl. dialektika). Ezek a tulajdonságok nincsenek hatással az alapra, az anyagi vagy a szellemi hordozóra, hiszen azt nem hozzák létre vagy nem szűntetik meg, és nem is alakítják át valami mássá (az anyag, anyag marad minden változás közepette, ahogy a világszellem is önmaga marad különböző állapotaiban). így az általuk tételezett végső létező nem függ saját tulajdonságaitól - vagyis azoktól teljesen függetlenül létezik — tehát implicite transzcendens a tulajdonságok alkotta világhoz képest22. Ez pedig ellentétben áll a monista elképzeléssel.23 A probléma leegyszerűsítve a következő: ha a dialektika a rendszer része, akkor neki is dialektikusán kell működnie — vagyis nem mint örökérvényű igazság -, ha a világtól független törvény, akkor implicite transzcendens, tehát nem állíthatjuk, hogy minden Egy. Hegelnél a létező és annak másléte végül egy és ugyanaz a Világszellemben, következésképp a dialektika csupán látszólagos, pszeudó törvény, hiszen nem valóságos működést normalizál. Ha azt a képtelenséget gondolnánk, hogy az idő múlásával (esetleg mutációval) a létezők mindenféle máslétbe eljutnak, akkor azt kellene állítanunk, hogy a történelemnek (a Világszellem történetének) soha nem lehet vége, hiszen végtelen számú tézis végtelen máslétet csak végtelen tér-időben tud felvenni - ez pedig ellentmond Hegel történelem végéről vallott elképzelésének. Napjainkban azonban nem a hegeli Világszellem univerzumában bukkan fel a dialektika, hanem, ahogyan láttuk, közvetve vagy közvetlenül a legkülönfélébb filozófiákban. Ezekben a rendszerekben a létező és másléte nem ugyanaz, hanem valósan külön22 A szubjektív idealisták végső soron önmagukat tekintik transzcendensnek a világgal szemben, mivel az összes tulajdonságot saját teremtményüknek tartják, így saját magukat teszik meg teremtőnek. 23 Az anyagi részecske — mint végső létező — nem lehet végtelenül kicsi, mert ha ilyen lenne, akkor soha, semmilyen mennyiségben összeadva sem lenne mérhető fizikai kiteijedése. Léteznie kell egy minimális nagyságnak — ami alatt semmi nem létezhet —, hogy az elemi részecskék különböző variációkban összekapcsolódva megalkossák világunkat. Tételeznünk kell az alapegység számára legalább egy állandó tulajdonságot — nem lehetséges tehát, hogy az anyag: materia prímaként minden tulajdonságtól függetlenül létezik. Kivéve akkor, ha kívülről kapja tulajdonságait, Istentől, a tulajdonságok összességétől - ezt persze nem fogadják el a materialisták. 70 TEOLÓGIA 2010/1-2
