Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre
KUMINETZ GÉZA II Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre szentségéről vissza kell állítania”.134 Amennyiben az erkölcs és a vallás szankciói, illetve a nem büntetőjogi szankciók eredménytelenek, úgy a büntetésnek célja önmagában is, nemcsak a tettes megjavításában, vagy a társadalom védelmében van.135 Megvan tehát benne mind a példát statuáló (elrettentő), mind a megtorló, mind a védelmező, mind a jóvá tevő és a javító érték.136 Ezeket a célokat kivétel nélkül realizálja, illetve realizálhatja a katolikus felfogás szerint a halálbüntetés. A halálbüntetésre méltóvá válhat a gonosztevő, amikor is az arra illetékes hatóság teljességgel nevelhetetlennek, javíthatatlannak, antiszociálisnak és közveszélyesnek minősíti, tehát elveszíti a társadalomban az élethez való jogát. A hatóság ebben az esetben inkább csak deklarálja azt, hogy a bűnöző cselekedetével magát fosztotta meg az élethez való jogtól.137 A halálbüntetés nem veszi el teljesen az elítélttől a javulás, a megbánás lehetőségét. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy jogos-e, megengedett-e a halálbüntetés, akkor feltétlen igennel kell válaszolnunk. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy kívánatos-e a halálbüntetést az egyes államok jogrendjében lehetővé tenni, akkor nemmel válaszolunk, azzal a feltétellel, ha „valamely nép kultúrája és erkölcsi emelkedettsége ezt lehetővé teszi”.138 Ez felel meg ugyanis jobban a keresztény erkölcs szellemének.139 Ha tehát a társadalom vezetése úgy ítéli meg a helyzetet, hogy e legsúlyosabb földi büntetést be kell vezetni, netán különféle bűncselekményekre ki kell teqeszteni a közjó, a társadalom stabilitása és békéje érdekében, akkor megengedett dolgot cselekszik. Ma egyébként úgy tűnik, hogy megvannak azok az eszközök a hatalom kezében, melyek segítségével mellőzhető e büntetésnem, ám ebből nem következtethetünk arra, hogy végérvényesen leáldozott a halálbüntetésnek, mint büntetésfajtának az ideje.140 Ezért a halálbüntetés eltörlése vagy bevezetése alapvetően „nem büntetőjogi, hanem politikai kérdés. A politikai döntéshozó pedig az ország kulturális színvonalának, etikai állapotának és bűnözési helyzetének vizsgálata alapján hozhatná meg döntését”.141 A halálbüntetés bevezetésének, illetve eltörlésének egyfajta periodicitása, oszcillációja figyelhető meg a történelem során, melynek amplitúdója mindmáig csillapodónak mutatkozik. Noszlopi László erre hívta fel a figyelmet Bodnár Zsigmond nyomán, aki szerint a történelemben hol az eszmények hozták mozgásba a társadalmat, ez volt az idealizmus uralma, máskor meg a tények, a realitások uralták a terepet. Mindegyiknek megvan a maga sajátossága: „Az idealizmus uralmának a következménye az egyénfeletti tekintély megnövekedése. A családban növekszik az atyának, az államban az uralkodónak, a nemek közül a férfiaknak, az egyházban a papoknak, a társadalomban a nemességnek és a hadseregnek tisztelete, növekszik a vallásosság, hódolattal néznek a katolikus- vallásra. A művészet középkori tárgyakat kedvel, tekintélytiszteletet és önfeláldozást, le134 Vö. ÉDER, L., A halálbüntetés története és ethikai bírálata, in Wolkenberg, A., A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara Erkölcstudományi (Missziologiai) Szemináriumának dolgozatai I, Budapest 1931, 60. 135 Vö. Büntetőjog. Általános rész (szerk. Busch, B.), Budapest 2006, 228. 436 Vö. Rossi, L., Pena di morte, in Dizionario enciclopedico di teológia morale (diretto da Rossi, L.—Valsecchi, A.), Roma 1974, 751-753. 137 Vö. Diós, 1., Halálbüntetés, in Magyar Katolikus Lexikon IV (főszerk. Diós, I.), Budapest 1998, 520. ,3e Vö. Evetovics, K., Katolikus erkölcstan II, Budapest 1940, 104. 139 Ezt hangsúlyozza ma az egyházi tanítóhivatal, de nem tagadva a hagyományos tanítást. Vö. Az IGAZSÁGOSSÁG És Béke Pápai Tanácsa, Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, Budapest 2007, 207. 140 Vö. Messner, J., Das Naturrecht, Innsbruck-Wien 1950, 547. Häring, B., Frei in Christus. Moraltheologie für die Praxis des christlichen Lebens Band III, Freiburg—Basel-Wien 1989, 59-60. 141 Vö. Földvári, J., Magyar büntetőjog. Általános rész, Budapest 2003, 255. 62 TEOLÓGIA 2010/1-2
