Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre
Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre rn KUMINETZ GÉZA a halál a legnagyobb rossz, melytől az ember legjobban fél”.107 Az emberi élet nem minden megszorítás nélkül nevezhető öncélnak, mert jóllehet az ember „nem tiszta eszköz az emberi társadalomra nézve, mindazonáltal annak tagja, s ideiglenes magánjava a társadalom közjavának alá van vetve. Ha tehát saját hibájából a közjó az ő létezésével többé már össze nem férhet, úgy a társadalomnak joga van magát tőle megszabadítani. ... Az emberi méltóság mindaddig sérthetetlen és érinthetetlen, míg az egyed maga őrzi azt meg magában. De ha saját erkölcsi méltóságát semmire sem becsülve a vak szenvedélyeket uralomra juttatja, ha a jogi rendet lábbal tapodja s a polgártársak békéjét és biztonságát veszélyezteti, a társadalomnak joga van a gonosztevőt erőszakkal hajtani a jogrend alá és őt szükség esetén mint közveszélyes tagot kebeléből kizárni”.108 A súlyos bűncselekményt beszámítható módon elkövető tulajdonképp tettével azt bizonyította, hogy nem akar élni a társadalomban, oda végérvényesen nem kíván beilleszkedni. 2) A halálbüntetés már nem hagy időt a bűnösnek a javulásra és a megtérésre (hatástalan a gyógyító funkció): Ha a halálbüntetés valóban az ember teljes fizikai és erkölcsi megsemmisülése, e becstelen halál a vigasztalanságot és remény nélküliséget, a legnagyobb szörnyűséget jelenti, ezért is a legsúlyosabb büntetés, bűnhődés. Ez a büntetés valóban elveszi a jövőt illetően ezeket a lehetőségeket (javulás), ám ebből nem következik, hogy ne eredményezhetné a javulás és megtérés komoly szándékát.109 A börtöntapasztalatok arról számolnak be, hogy „a küszöbön álló halál inkább késztet bánatra és megtérésre, mint az életfogytig tartó fogságra való kilátás. Az utóbbinál a szakértők tájékoztatása szerint sok esetben halálos eltompulás következik be, éppen nem kiengesztelődés Istennel és a sorssal”.110 További szempont, hogy a bűnöző nem bűnözőként kezdte, hanem előbb inkább a rossz szokás és rossz környezet, majd a tudatos bűnöző életmód az, ami miatt szakított az erényes élettel. Tehát lett volna módja arra, hogy megjavuljon. Korábbi magatartása méltán mondatja ki a társadalommal, hogy immár végérvényesen úgy tekinti, mint aki javíthatatlan.111 A bűnös a halálbüntetés elszenvedésével mintegy „lerója tartozását, kiegyenlíti az ‘igazságban’, ‘jogrendszerben’ keletkezett sérelmet és mind ő, mind pedig hozzátartozói bűntelenül, társadalmi megbecsülésük és emberi méltóságuk teljességével rendelkeznek ismét”.112 3) Érv a halálbüntetés ellen, hogy a bíróság ártatlant el ne ítéljen, mivel annak végrehajtása után a tévedés nem orvosolható. Nincs lehetőség a jóvátételre. Ám az ártatlanul elviselt halálbüntetés hősies érdemszerzés Isten szemében. Ennek az érvnek a súlyát nagyban gyengíti az a körülmény, hogy ma a bíróságok bizonyítási mechanizmusai, a bizonyítékok feltárásának technikai feltételei nagyon fejlettek ahhoz, hogy gyakorlatilag kizárt az ártatlan ember elítélése (az ún. koncepciós perek célja nem a minden kétséget kizáró bizonyítás, hanem a politikai ellenfél mindenároni megsemmisítése), tehát a tettes bűnössége erkölcsi bizonyossággal megállapítható. Az igazságos ítélet meghozása feltételezi továbbá a bírák pártatlanságát és megvesztegethe107 Vö. Cathrein, V., Erkölcsbölcselet II, Temesvár 1900, 631. ,oe Uo. 634-635. '09 Vö. ÉDER, L.,A halálbüntetés története és ethikai bírálata, in Wolkenberg, A., A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara Erkölcstudományi (Missziologiai) Szemináriumának dolgozatai I, Budapest 1931,85. "° Vö. Weber, H., Speciális erkölcsteológia (Szent István Kézikönyvek 4), Budapest 2001, 199. 111 Ez az állapot lehetséges, mivel megátalkodhat, azaz visszavonhatatlan döntést hozhat a bűnöző a bűnöző életmód mellett. További szempont, hogy az ember valójában csak nagykorúságáig nevelhető a szó szoros értelmében. Vö. FinAczy, E., A nevelés fogalmának elemzése, in FinAczy, E., Világnézet és nevelés. Tanulmányok. (Filozófiai Könyvtár 8 Szerkeszti: Komis Gyula), Budapest 1925, 21. Utána inkább csak külső magatartásának megváltoztatására képes a szankció, a büntetés fenyegetésének hatása alatt. 112 Vö. Büntetőjog. Általános rész (szerk. Busch, B.), Budapest 2006, 228. TEOLÓGIA 2010/1-2 57
