Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Gál Péter: Jézus Krisztus a mi megszabadítónk a személyes gonosz hatalmából
GÁL PÉTER Jézus Krisztus a mi megszabadítónk a személyes gonosz hatalmától a személyes gonosz hatalom valóságos létezését tagadják az evangéliumi csodákkal együtt.19 Sokan jutottak olyan álláspontra a XX. századi katolikus exegézis és dogmatika világán belül, hogy elfogadják Jézust, mint az általánosan vett gonoszságtól megszabadítót, mint csodatevőt, de irodalmi formának tartják az evangéliumi exorcizmusokat, azokat a gyógyítások egyik, korabeli felfogás szerinti leírásaként tekintik.20 Egyes magyarázók egészen szkeptikusak az ún. megszállottság jelenségének tisztázhatóságával kapcsolatban.21 Sokan egyszerűen pszichiátriai betegségnek tartják mind az evangéliumi szabadításokban leírt szenvedéseket, mind az egyház szentelményi szolgálatai között szereplő exorcizmusok mögött lévő egyéni problémákat. Ismét mások árnyaltabban arra gondolnak, hogy mivel szerintük az ilyen esetekben nincsenek démonok, az ilyen történések részben a pszichiátria, de még inkább az ún. parapszichológiái kutatás körébe sorolandók.22 Néhányan újabban egyre inkább figyelembe veszik a lelkipásztori tapasztalatokat, az exorcizmus szentelményének gyakorlatát, és állítják, hogy ezek megvilágítják az evangéliumokban leírtakat.23 Köztük J. Richards a megszállottsággal és az exorcizmussal kapcsolatosan sikeresen egyezteti és elemzi az orvosi és a lelkipásztori tapasztalatokat, valamint a szentírási és teológiai szempontokat, és megállapítja, hogy e szenvedésformák diagnosztikai és segítési terén mind a modern gyógyászatnak, mind az egyházi szabadító szolgálatoknak megvan a helyük, és nem záiják ki egymást.24 Az egyházatyák hajdan és mai gyakorló exorcisták egyaránt úgy látják, hogy a gonoszléleknek hatalma van arra, hogy testi és lelki problémákat idézzen elő.25 Az egyházatyák, főként az apologéták,26 de a nagy kappa- dókiaiak, vagy Aranyszáju Szent János, Szent Jeromos, Szent Ágoston és sokan mások is,27 beszámolnak arról, hogy az Egyházban rendszeresen szabadulások történnek a go- noszlelkektől, s ezeket a kezdeti karizmatikus helyzetből fokozatosan rögzülő exorcista rend tagjainak szolgálatain keresztül, nem ritkán a vértanúk, szentek közbenjárása nyomán, Jézus Krisztus cselekvésének tulajdonítják, a Mk 6,7, a Mt 16,18, Lk 10,19 megvalósulásaként; tehát az Egyház Jézus missziós parancsát teljesítve és az ő hatalmát birtokolva nem csupán a szentségek vételében hiszi és éli, hanem a gonoszlelkek sikeres kiűzése által is folyamatosan tapasztalja meg Isten uralmának jelenlétét a világban. Az egyházatyák is, általában, az Újszövetséghez hasonlóan, nem egy bizonyos kozmológiai felfogás alapján jutnak el ahhoz, hogy (többek közt) felismeijék: Jézus Krisztus kell, hogy az legyen, aki megszabadít a gonoszlelkek uralmától, hanem krisztusközpontú hitük nyomában, krisztológiájukból kiindulva, valamint közös egyházi - lelkipásztori tapasztala19 Mint pl. M. Dibelius, A. von Hamack, R. Bultmann. 20 Ilyen vélemények összefoglalása jelenik meg: JAKUBINYI, Gy., Máté evangéliuma, SZÍT, Budapest 1991, 101— 103;200-201. 21 Spinetoli, o., Lukács a szegények evangéliuma, Agapé, Szeged 2001, 300-301. 22 MlSCHO, J., „Dämonische Besessenheit”, Zur Psichologie irrationaler Reaktionen, in Teufel, Dämonen, Besessenheit (Hrsg. Kasper, W—Lehmann, K.), Matthias-Grünewald-Verlag, Mainz 1978, 143—146. Az igencsak bizonytalan és oly gyakran újra csak értelmezésre szoruló parapszichológiái eredményekre hivatkozás egyelőre nem más, mint egy megismerendőt egy újabb ismeretlennel megközelíteni. A parapszichológiái kutatást egyébként is magába szívta napjainkra az új okkultizmus divatja. 23 Pl. Laurentin, R., II demonio, Mito o reltá?, Insegnamento ed esperienza del Cristo e della Chiesa, Editrice Massimo, Milano 1995. 24 Richards, J., But Deliver us from Evil, Seabury Press, New York 1974, 91—118. 25 Amorth, G., Un esorcista raconta, Dchoniane, Bologna 2000, 78-79. 26 Vö. Twelftree, G. H., In the Name of Jesus, Exorcism among Early Christians, Baker Academic, Michigan 2007, 226-229. 27 PI. Iustinus I. Apol 61,1; II. Apol 6,6; Dial. 85, 2. 30, 3; Irenaeus, Haer. 2, 32, 4. Minucius Felix, Octavius XXVII,3-5; Greg. Naz., De bapt. 27; Possidius, Vita Aug. 29. 4 TEOLÓGIA 2010/1-2
