Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Török Csaba: Böttigheimer, Ch.: Lehrbuch der Fundamentaltheologie. Die Rationalität der Gottes-, Offenbarungs- und Kirchenfrage
KÖNYVSZEMLE Η Az első rész legizgalmasabb kérdése egyszersmind a könyv értékelésének is a kulcsa: mi a célja, s ebből kifolyólag mi a helyes módszere a fundamentális teológiának? A német szellemi-teológiai háttér előtt állva nem meglepő, hogy teológiai szakunk Magna Chartája, az lPt 3,15 értelmezése kifejezetten és mondhatni kizárólagosan racionalizáló színezetet ölt: a fundamentális teológia „annak a valóságnak és igazságnak kognitív megragadása és észszerű rekonstrukciója, amely megalkotja a keresztény létezést”. Ebből kifolyólag a fő feladat nem más, mint egyfajta ,,reflexív hitért vállalt felelősség, amennyiben megpróbáljuk felmutatni a keresztény hitnek az Isten Szavára vonatkozó konzisztenciáját és koherenciáját; a koherencia és a konzisztencia a kinyilatkoztatáson alapuló hit megőrzésének lényegi kritériuma” (77). Ezzel már előttünk áll a könyv fő erőssége — és egyben legnagyobb gyöngéje is. Hiszen a szerző hatalmas munkával, impozáns keretben alkotja meg azt a fundamentálteo- lógiai összegzést, amely képes mély és szofisztikáit választ adni a racionalitás nevében érkező kritikai felvetésekre. Eközben megvan a kellő érzékenysége, hogy differenciáltan szemlélje a kortárs racionalitás-értelmezéseket: az újskolasztikától az igazság önevidenciáján át egészen a kritikai szemléletig, vagy a probabilista és elsőfilozófiai megközelítésekig (94—114) — ez utóbbiak fundamentálteológiai fontosságáról már szóltunk ezen folyóirat hasábjain (2009/1-2, 84-88). Csakhogy ezen a ponton érkezünk meg ahhoz a nagy kérdéskörhöz, miszerint lehet-e az emberi racionálitást in abstracto definiálni? Elképzelhető-e egy formalizált emberi ész, amely tisztán filozófiai-logikai szabályok rengetegében mozog? Mind az angolszász, mind a neolatin irodalom egyre gyakrabban veti fel az érzelmi rend, a bizalom, a másiknak való hitelesség-szavazás fontosságának igényét az emberi, valódi és nem elvont racionalitás definiálása terén. A fundamentális teológia számára azért lényegbe vágó ez a kérdés, mert alapjaiban érinti a fent hivatkozott lPt 3,15 teljesíthetőségét és teljesülését - hiszen logoszt adni a bennünk lévő reményről nem pusztán racionális, hanem egzisztenciális, összemberi követelmény. Böttigheimer racionális teológiai megközelítése okán bizonnyal nem meglepő, hogy az igen teijedelmes könyvben (713 szöveges oldal) alig-alig találkozunk a hitaktus fundamentálteológiai feldolgozásával, ahogyan az analysis fidei nagy és lényegi témaköre sem bukkan fel. Mindeközben az a kulcsfogalom, amely a tanítóhivatal számára is a fundamentális teológia célmeghatározásának egyik központi eleme - a credibilitas — egyáltalán nem jelenik meg szerzőnknél (ezt a fogalmat egyébként az elmúlt évtizedekben össztűz alá vette a német fundamentális teológia nem egy nagyja). Mint említettük, ez nem meglepő, sőt egyenesen magától értetődő az adott szellemi (mondhatnánk: racionálteológiai) keretben. Mindazonáltal fel kell vetnünk a kérdést: enélkül valóban számot tudunk-e adni hitünkről? A kérdés azért is égető, mert a Fides et ratio dokumentum pont ezen kérdésekből vezeti le a fundamentális teológiai racionális- filozófiai szintjeinek megalapozását: „A fundamentális teológiának a kinyilatkoztatás, annak hihetősége és a hit megfelelő aktusának vizsgálata során ki kell mutatnia, hogy a hívő megismerés fényében napvilágra jön néhány olyan igazság, melyeket az ész már a maga autonóm kutatásaival már megtalált” (nr. 67). Azt már meg sem említjük, hogy a P. Sequeri által felvetett új hangsúly - a fundamentális teológia ne csak a hit credibilitas-át, de ajfidabilitas-át is mutassa fel -, amelyet egyébként a tanúságtétel teológiája kapcsán sokan felismertek, csak részben, illetve csak formálisan jelenik meg, hiszen a hit bizalma és ráhagyatkozása soha nem a racionális érvrendszerekre épül, azok legfeljebb megkönnyítik beteljesülését - alapja mindig a hittapasztalat, amely nem zárható be a tisztán racionális fundamentálteológia rendszerébe. A kötet értékei között meg kell említenünk az aktuális témákra való nyitottságot. Találkozunk itt a kortárs teodícea nagy kérdéseivel, az ökumené problematikájával, 266 TEOLÓGIA 2010/3-4
